Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Kiss András: Debrecen és Kolozsvár közötti szálak a XVI. század második felében

céhe küldött a kolozsvári ötvöscéhnek.

9 Az említett kölcsönös kapcsolatok, az együttműködés Debrecen, Várad és Kolozsvár között végül is érdekszövetséget eredményez a három város ötvöscéhei között.

10 Ez a szoros együttműködés az említett két város céheivel a kolozsvári ötvöscéh számára azért is fontos lehetett, mert a kolozsvári céhek hagyományos kapcsolata a szász városok céheivel a kolozsvári és szebeni ötvöscéheket illetően a XVE század második felére anynyira megromlott, hogy közöttük pereskedésre is sor került. A kolozsváriak ugyanis azt sérelmezték, hogy a szebeni ötvöscéh nem engedte meg a magyar aranymíves inasoknak és legényeknek a közöttük való dolgozást {„...ratione et praetextu non admissae operacionis artis aurifabrilis tyronibus et famulis Hungaricae nacionis artem ipsam aurifabrilem addiscere et exercere volentibus factae... ") A perben végül is 1577-ben a fejedelmi ítélőtábla döntött a kolozsvári ötvösök javára.

11 Véleményünk szerint ez az elhúzódó viszály is hozzájárulhatott az említett érdekszövetség kialakulásához. Ugyanakkor úgy véljük, hogy van még egy szempont, amit a további kutatásoknak figyelembe kell venniük. Ez pedig az, hogy eddigi ismereteink szerint Kolozsvárt, a többi céhtől eltérően, az ötvöscéhnek magyar jellege volt. Erre utal például az az eset is, amikor 1574ben az ötvösinasok a kőmáli szőlőskertek mentén összeverekedtek a hidelvi szász legényekkel (egy inas meg is halt), és az egyik tanú szerint az ötvösinasok „Zydny kezdykeoket Jllen Zowal: esse lelekzasok, Lykra ha vitézek vatokf "^

2 Feltételezzük, hogy más céhek esetében is hasonló kapcsolatok lehettek, ha nem is annyira szorosak, még ha ezek egyelőre nem mutathatók ki. Arra, hogy a debreceni céhes legények kolozsvári mestereknél tökéletesítették tudásukat, egy 1593. október 8-i polgárkönyvi bejegyzés utal. Ezen a napon lett kolozsvári polgár a debreceni Végh Mihály lakatos, amiről a következő bejegyzés tanúskodik: „Michael Weegh serarius comprobans genealógiáé suae probitatem, se ex honestis parentibus patre Matheo Weegh, matre Heléna Debreceniensibus fuisse progenitum, modo praemusso inscriptus est."^ Ez azt jelenti, hogy Végh Mihály, miután felszabadult, házas emberként önállóan kívánta lakatosmesterségét folytatni a városban, ugyanis ahhoz, hogy valaki önállóan „míveljen", be kellett 9 A levelet a kolozsvári ötvöscéhről készülő munkájából Flóra Ágnes művészettörténész bocsátotta rendelkezésemre, amiért itt is megköszönöm segítőkészségét. 10 Nóvák, 1913.44-45. 11 Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története II-III. kötetéhez Budapest, 1888. (a továbbiakban Jakab, Oki.) II. 103-104.; Jakab, 1888. 256-257. 12 KvLt, TJk. 11/6. (régi jelzet:III/3.) 353. ,3

KvLt, Diversae III/l. 80.