Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Kiss András: Debrecen és Kolozsvár közötti szálak a XVI. század második felében

Vizsgált időszakunk éveiben, a XVII. század szellemi kapcsolatainak ismeretében

2 ezen a téren alig mutatható ki a következő századokban tapasztalható ilyen jellegű kapcsolat. Mindez annak a következménye, hogy ebben a korban a szellemi tevékenység még mindig jórészt az egyházi élet függvénye, viszont a XVI. század második felében a társadalomban és közösségekben az emberek a hitújítás fakasztotta hevületben viszonyulnak egymáshoz. 1562-ben, akkor, amikor a kolozsvári városi közgyűlés úgy határoz, hogy a magyaroknak - tehát a kálvinistáknak - prédikátort kell keresni, a kolozsváriak részéről elsőként a debreceni plébános, Szegedi Gergely kerül szóba.

3 A következő években viszont az ilyen jellegű kapcsolatok lehetősége is megszűnik annak következtében, hogy Debrecen a kálvinizmus egyik gócpontja lesz, a kolozsvári communitas viszont, a közösség által választott plébánosát, Dávid Ferencet követve, az unitárius hitvallást fogadja el magáénak, ehhez pedig rendületlenül ragaszkodik. Nem változtat ezen a Báthoryak igyekezete sem, hogy a jezsuiták Kolozsvárra telepítésével változtasson a helyzeten. A jezsuita térítés kevés eredménnyel járt. A társadalmi érintkezés egyik színhelyén, a szőlősgazdák korcsmáiban a polgárok közt ugyan arról is folyik vita, hogy a régi vallás jobb volt-e a mostaninál,

4 és a vitatkozók között megfordul a kocsmában Wittenbergből jött diák is, aki nyilván nem unitárius,

5 a város unitárius jellegén mindez mit sem változtatott. A lakosság zöme, a tanács és a százférfiak testülete unitárius maradt. Amikor pedig Giorgio Basta rémuralma idején a császár akaratából a tanács élére az 1604. évre a kolozsváriak római katolikus főbírót kényszerülnek választani, ezt külön be is jegyzik a jegyzőkönyvbe,

6 Basta elűzése után pedig a városra főbíróként rákényszerített személyt már nem találjuk a tanácstagok között. 1605-ben viszont a sérelmeiket felhozó római katolikusokat, a tanács kifejezésével: „az 2 Vő. Adattár a XVII. század szellemi mozgalmainak történetéhez. Herepei János cikkei. MII. Szerk. Keserű Bálint. Szeged, 1964-1971. 3 Jakab Elek: Kolozsvár története, II. Budapest, 1888. (a továbbiakban: Jakab, 1888.) 172. 4 Kiss András: Ante Claram Boci (Egy 1565-beli ismeretlen kolozsvári boszorkányper). In: Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére. Szerk. Balázs Mihály, Font Zsuzsa, Keserű Gizella, Ötvös Péter. Szeged, 1997. 281-298., 293. 5 Az Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága - Kolozsvár város levéltára Arhivele Nationale Directia judeteaná Cluj - Fond Primária municipiului Cluj-Napoca, Törvénykezési jegyzőkönyvek (a továbbiakban KvLt, TJk.) II/6. (régi jelzet: III/3.) 144 b. 6 Kiss András: Források és értelmezések. Bukarest, 1994. (a továbbiakban Kiss, 1994.) 281-282.