Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Henzsel Ágota: Rápolti Sándor végrendelete (1508)

1181-ben összeírták. A Rápolton és Tyúkodon levő egyházaknak 10-10 forintos behajtandó tartozást hagyott. A rápolti egyház ezen kívül 5 méhkast kapott. Az ökörítói templom részére egy ezüst poharat és három kanalat adományozott, hogy kehely készüljön belőle. Fülpösi Ferenc 40 forintos tartozásából 38 forintot a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templom építésére kívánt fordítani. A templom helyét sajnos nem jelölte meg, így nem tudhatjuk biztosan, hogy egy ötödik templomról, vagy az említettek valamelyikéről van-e szó. Ez azért izgalmas kérdés, mert a végrendeletben nem esik szó a temetés módjáról. Valószínű, hogy Rápolti Sándor saját faluja vagy az ahhoz tartozó plébánia templomába temetkezett. A testamentumban felsorolt négy egyházas falu közül kettő, Cégény és Tyúkod templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték. A Szent Mihály egyház tehát a templomos helyek közül Rápolton vagy Ököritón lehetett.

29 A Szent Mihály egyháznak juttatott 38 forint kiemelkedik a többi templomnak szánt adomány közül, talán azért, mert ez volt a temetkezésre kiszemelt hely. A templomokra hagyott 58 forinton, gabonája árán és néhány ezüsttárgyon Cégény, Rápolt, Ököritó, Tyúkod és talán még egy falu temploma osztozott. Ezek a települések mind Rápolt közelében, szomszédságában találhatók, ahol a családnak birtokai voltak. Kegyes adományul, lelke üdvéért, túlvilági boldogsága biztosításáért még további rendelkezéseket tett. Termett gabonája és disznói árát, bizonyos tartozásokat és egyéb nem részletezett javait is e célra fordította. A testamentáriusok dolga, hogy felsorolt ingóságait pénzzé tegyék és a befolyt összeget rendelkezéseinek megfelelően felhasználják. Máté, ajaki plébános 314 aranyforintból 175-öt hagyott egyházi célra, vagyis javainak több, mint felét. Rápolti Sándornál ez az arány a készpénz és a behajtandó tartozások összegének, 539 forint 10 dénárnak mintegy 88 %-a. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ő milyen kapcsolatban állt az egyházzal. Az adomány mértéke szoros kötődést sejtet, de erről közelebbi adat nem áll rendelkezésünkre. A nem egyházi kötelékben élő középkori végrendelkezőknél is általánosak a kegyes adományok, de főszerepet mégis a leszármazottak, a család tagjai kaptak. A gyermektelenek nagyobb összeget hagyományoztak egyházi intézményekre. Rápolti Sándor, a javakorabeli szatmári nemesember egyedülálló volt. Ez is oka lehet, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben támogatta az egyházat, szinte mindenét oda adta. Közeli családtagjait (házastárs, szülő, gyermek) nem említi az oklevél. Rokonai közül első helyen Rápolti Szerafin, a testvére szerepel, akinek 20 forintot hagyott. Szerafin fiának, Rápolti Balázsnak 12 forint készpénzt, ruhaneműt: egy rókaprém subát és egy nadrágot, egy kisebb ezüst poharat és két Németh Péter szíves közlése.