Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Henzsel Ágota: Rápolti Sándor végrendelete (1508)

Szatmár megyei nemesség tekintélyesebb tagja. Ez idő tájt nyert királyi adományt Pátyod és más szatmári helyek részbirtokára.

21 Előnevét Pátyodról, a Rápolthoz közeli faluról vette, valószínűleg ott is lakott. Rápolti Szerafm Sándor egyik fivére, akinek végrehajtói működésével kapcsolatban testvére kérte, hogy semmit ne tegyen Zoltán János tudta nélkül. Javainak elosztásakor Rápolti Sándor először egyházi intézményeket részesített adományban. Öt ferences kolostornak, a Nagybánya, Aranyosmeggyes, Nagyszőllős, Nyírbátor és Kusaly városokban levőknek 300 forintot hagyott, amit egyenlő arányban kellett közöttük felosztani. Minden kolostor 25 forintot kapott kehely készíttetésére, ugyanannyit miseruhára vagy egyházi ruhára, 10 forintot szükségleteikre és arra, hogy az elhunytért majd misét mondjanak és imádkozzanak. A rendelettevő túlvilági üdvözülését szolgáló kegyes adományok ekkortájt szinte kötelezőek voltak. Máté ajaki plébános 1494-es végrendeletében több egyházi intézménynek tett adományt, többek között a Rápolti Sándor oklevelében is szereplő nagyszőllősi és nyírbátori ferences kolostoroknak 10-10 forintot.

22 Drágffy János országbíró 1524-ben 100 forintot hagyott a kusalyi, 50-50et a meggyesi és nagyszőllősi kolostoroknak.

23 Rápolti 60 forintos adománya, amit egy-egy ferences rendháznak juttatott, jelentős adomány, készpénze nagy részét fel is emésztette. A forint a XVI. század elején aranyforint, váltópénze a dénár ezüstpénz. Egy forint egy közönséges ló ára ekkor, egy misét négy dénárért lehetett mondatni.

24 30 forintból egy személy egész évi ellátása biztosítható volt. A ferencesek, Assisi Szent Ferenc követői Magyarországon a XIII. század végén jelentek meg a később igen népszerűvé vált kolduló rendek egyikeként. Városokba telepedtek, céljuk az eretnekmozgalmak visszaszorítása, a hittérítés és -terjesztés a pogány népek körében. Uralkodók, előkelők támogatását megnyerve építették kolostoraikat. Tevékenységükhöz, amelyben jelentős szerepe volt a prédikálásnak, hitszónoklatnak, alapos felkészültség kellett. Szerzetesi közösségeik rohamosan fejlődtek, térhódításuk részben a korábbi szerzetesrendek és a világi papság rovására történt. 21 Nagy, 1862. VII. 421-423. 22 Solymosi László: Két középkor végi testamentum Szabolcs vármegyéből. In: Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk. Kovács Ágnes. Debrecen, 1999. (a továbbiakban Solymosi, 1999.) 221. 23 Karácsonyi János: Szent Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. I—II. Bp., 1923-1924. (a továbbiakban Karácsonyi, 1924.) II. 110., 118., 185. 24 Solymosi, 1999.213-214.