Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)
Major Zoltán László: Alkalmi gondolatok a levéltárban a művelődéstörténet-kutató Balogh István köszöntésekor
jelentős alkotása a Bika Szálló vendéglő és kávéház, a hozzá tartozó nagyerdei szórakozóhellyel. Katonai laktanyák épülnek, bővítéseket hajtanak végre, igényes polgári, leginkább egyemeletes lakóházakkal épül be elsősorban a város üzletnegyedének számító Piac utca. A város lokálpatrióta fia szeretett szülővárosát is kellő kritikával szemléli. Világosan látja, hogy a valaha nagyon fontos, de mára korszerűtlenné vált becses értékek elvesztek. A szülőváros nemzetünk nagy íróinak tollán varázslatos színekben csillogó képpé stilizálódott. Jókai és Mikszáth derűs, romantikus, színes képeket festettek Debrecenről, cíviseiről, a diákéletről. Az uralkodó benyomás eszerint az lenne, hogy ez a város a vidám diákok és jól táplált polgárok otthona. Jókai mindent növesztő fantáziája pedig 1849 tragikusan nagy szerepében Debrecent égbe emeli. Néprajztudósunk és történetírónk azonban szigorú forráskritikai elveit alkalmazva, realista képet rajzol szeretett városáról. A források feltárása múltőrző csöndek és sóhajok kegyelmi pillanatai között történik. Balogh István többek által méltatott tudományos életmüvében döntő szerepet játszik a néprajz. Rácz István azt írta róla, hogy nála nincs értelme azt vitatni, hogy történetíró-e vagy néprajztudós. O ugyanis a tudomány nagy egységében gondolkodik. Mindig megszólal lelkiismeretében a tudomány, az igazság mementója. Tudja, hogy nemcsak a társadalomnak és tudóstársainak felelős, hanem önmagának is. így lesz ő a szubjektív bizonyosság bensőségével a morális igazság büszke birtokosa. Egy nyilatkozatában az ember erkölcsi tartását alapvető etikai kategóriának tartja, amely az értékes személyiségjegyek integráns része. Tudományos etikájára is átsugárzik ez a hitvallása. Évtizedek múltak el azóta, amióta Nyíregyházán elbúcsúzott igazgatói beosztásától. Alaposan megváltozott a magyar falvak képe is, az egykori döngöltfalú, szalmafödeles házak már csak mutatóban maradtak. A paraszti élet kitüntetett értéke, a szorgalmas, tempós munka is elkezdett kopni. Eltávolodott a falusi lakosság értékrendje paraszt elődeiétől, eltűnőben voltak a nemes paraszti értékek. Történelmileg napirendre került a paraszttársadalom megszűnése és egy új falusi társadalom kialakulása. Szerzőnk világosan értelmezte és elemezte az új folyamatokat. „Megváltozott a világnak sorja, másképpen megyén, nem lehet visszafordítani" - mondotta egy interjúban. Elérkeztünk a történelmi „szükségszerűség" fogalmához, amelyet azonban nem lehet teljesen sarkosan értelmezni. Walter Benjámin szavait idézhetjük itt: „A történelem területén a »szükségszerűség« hamis díszítő szava sokféle színben csillog. " Napjaink történéseit is aggodalommal, nyugtalansággal kíséri. Látja a kétségbeesett ürességet, a kiürült reményt, és a megkopott jövőtlenséget. A bálványhitű kor pénzimádata erőteljes bírálatra készteti. Érzi az „írástudókfelelős