Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)
Szabó Géza: Nyírbátoriság. Egy feltételezett fogalom a XIX–XX. sz. fordulóján
kényszerülnek. Az ő tudatukban a város rangvesztése saját egzisztenciális veszélyeztetettségük képzetét is kialakítja. Korábban ők a város fő véleményformálói, most a városnak, mint jogi, eszmei, lelki testületnek a lecsúszását elsősorban a hagyományokba kapaszkodva érezték megállíthatónak. Ezért nem akartak, majd a város gazdasági ellehetetlenülése idején nem is tudtak a bonyolult, elavult határhasználati kérdésekben nyitottak, hosszú távú megoldást keresők lenni - és ördögi körré zárult, hogy a korábbi regionális szerep megtartását egyre befelé fordulóbb várospolitikával kívánták elérni. A változás, a változtatás elutasítása saját társadalmi helyzetükről, vélt érdekeikről kivetült a város érdekeire is, mivel a kettőt törvényszerűen azonosították. A korszakban a magyar társadalomban végbement többdimenziós gazdasági folyamatok eredményeként a társadalmi rétegek a korábbi változások tempójához képest gyors, egyidejűségben kiszámíthatatlannak tűnő differenciálódása következett be - mindezt Bátorban az a jelenség is kísérte, hogy a polgárok egy részének anyagi megerősödése idején nem csak a tömeges elszegényedés, hanem a városnak, mint kommunitásnak a fokozatos lecsúszása, majd teljes anyagi csődje is bekövetkezett. A bátori protestáns szellemiséget erős mentalitásbeli kényszerek távolították el a Max Weber-i protestáns etika kapitalizmus-előkészítő lényegétől. Bátorban a történelem túlértékelődésének egyre inkább a város lehetőségeinek ki nem használását, a városvezetés kudarcait, a legalsó rétegek kilátástalan helyzetét kellett kompenzálni. Mind a korábbi debreceni vallási kapcsolatok, mind a Monarchia-beli szellemi liberalizmus általános válsága erősítették a bátori közéletben a debreceni orientációjú protestáns szellemiséget és azon belül egyre szembetűnőbb a város konzervativizmusa. Természetesen voltak a bátori várospolitikának és a dualizmus kori mentalitásnak más alkotóelemei is, de kétségtelen, hogy a zsidóság anyagi gyarapodása, a katolikusok helyi politikai súlynövekedése mellett a konzervativizmus volt az a meghatározó szemléletmód, amelyet el kellett viselni, fogadni, s a betelepülőknek ehhez kellett akklimatizálódniuk. Pedig az ő értékrendjükben Bátor múltja korántsem volt olyan felemelő - különösen, ha csak a megrögzött szokásokat, a presztízs-szempontok mindenhatóságát tapasztalták, mint a letűnt korok maradványait. Nyírbátor történelme kívülről nem csak szürkébbnek látszott, mint bentről, de átláthatatlannak is. A Háger-féle monográfiában azt írja a szerző: „Nyírbátornak rendkívül zavaros a múltja. " Majd a dualista időszakról: „a harcos idők elmúltával Bátor súlyát teljesen elvesztette. " 4 Attól függetlenül, hogy Bátor Szabolcs vármegye fejlődése és kortörténete. 2. rész. Szabolcs vármegye. Szerk. Háger László. H. n., 1929. 363.
