Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek ügye 1848–49-ben

elmaradásának, s ezt a kérdést az új népképviseleti országgyűlésnek kellett megoldani.

6 A későbbi fejlemények ez utóbbi feltételezés jogosságát látszanak igazolni. 1848 augusztusában és szeptemberében képviselői magánindítványok mellett „az 1848-dik évi IX. t. cz. folytán szükséges intézkedésekről" készített kormány előterjesztés 77 §-a közül a 28. a királyi kisebb haszonvételekkel foglalkozott, azaz Deák Ferenc igazságügy-miniszter, az előterjesztő, nagyon is jól látta a regáliák ügye elrendezésének fontosságát. A véleményalkotásban óvatosságra csak az int, hogy 1848 tavaszán és nyarán az áprilisi törvények szentesítése után felfakadó paraszti panaszok és elégedetlenségek okai között elég sürün szerepeltek a regáliák is. így az is valószínűsíthető, hogy ezek váltották ki a törvényhozók törekvéseit a kérdés rendezésére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a királyi kisebb haszonvételek a földesúri domíniumok jelentős hányadában a legfőbb jövedelemforrást alkották, helyenként a bevételek nagyobb hányada származott e monopóliumokból, mint a cenzusból, robotból, vagy kilencedből együttesen. Ugyancsak fel kell hívnunk a figyelmet arra is, noha az 1840. évi törvény az önkéntes örökváltságról csak az úrbéres tartozások örökös megváltását engedélyezte, az ismert szerződésekben az uraságok a regáliákat is átengedték a megváltakozó településeknek. így történt ez Békéscsaba, Szarvas vagy Szentes esetében, de így volt azoknál a mezővárosoknál, pl. Nyíregyházánál vagy Sárospataknál, amelyek már 1840 előtt megváltakoztak. A szerződéseket jóváhagyó Helytartótanács nem emelt kifogást az eljárás ellen. A regáliák váltságösszegét ugyanúgy számították ki, mint az úrbéres tartozásokét, azaz az évi jövedelmet kamatnak tekintve határozták meg az 5-6 %-os kamatláb mellett a váltságtőkét.

7 A reformellenzék politikájának központi gondolatát alkotó szabad föld csak e kettős megváltás során valósult meg, hiszen így a volt jobbágyok ugyanolyan természetű földbirtokkal rendelkeztek, mint egykori földesuraik, akiktől megváltakoztak. Ha a felszabadulás során a kisebb királyi haszonvételek nem szűntek meg, vagy a volt földesurak birtokában maradtak, s nem kerültek a volt jobbágyok birtokába is, akkor a nemesi és a volt jobbágyi földbirtok nem vált azonos sajátosságokkal bíró polgári tulajdonná, az úrbéres és urasági földtulajdon Március 19-én, amikor Szentkirályi Móric bemutatta a jobbágyfelszabadításra, Kossuth Lajos pedig a közteherviselésre vonatkozó törvényszöveget, a konzervatív követek szerették volna pontosabbá tenni az előterjesztést, „Nehogy a jobbágyok a kisebb királyi haszonvételek megszűnését is kiolvassák belőle. " Lásd Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp., 1971. 147.; Szabó, 1948. 382. Orosz István: Széchenyi és kortársai. Debrecen, 2000. 161.