Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)
László Géza: Szatmár vármegye önkormányzata 1848/1849-ben
azonban „miután az ekképpi egyetemes lemondás által megürült tiszti helyek törvényszabta útoni betöltése iránt tartandó előértekezésnek szükségét mindenki belátta " 82 , az aznapi ülést bezárta, és a megürült állások behelyettesítését másnapra halasztotta. Azt, hogy e megbeszélésen ki vehetett részt, nem tudjuk, de valószínűleg csak a főispán személyéhez közel álló és eddig fontosabb vármegyei hivatalokat betöltőkről lehet szó. Ilyen előkészítés után a másnap, május 17-én megtartott ülésen, az előző napi értekezleten kijelölt személyek nevének közfelkiáltását követően, gróf Károlyi György főispán minden jelöltet elfogadott, és megerősített hivatalában. A korabeli tudósító nem tudott az előzetes jelölésről, mert így lelkesedik: „szebb választási módot kívánni nem lehet, mint midőn kijelölés nélkül a nép maga fölkiállt egy nevet, és azt a főispán megerősíti, ez történt általányosan az egész helyettesítésnél. " 83 A tisztújítást a következő országgyűlésen elfogadandó végleges rendezésig, az 1848. évi XVII. törvénycikk megtiltotta, csak a megüresedett és újonnan alakított hivatali állások betöltését engedélyezte. 84 E lemondásos módszerrel azonban sok vármegyében, így Szatmárban is felváltották a régi, többnyire konzervatív tisztikart. Később is történtek a vármegye hivatalainál személyi változások. Egyeseket - Botka Imrét 85 , Kricsfalusy Lajost 86 , Nagy Ignácot 87 , Riskó Ignácot 88 , Terayey Jánost 89 és Újfalussy Lajost 90 - országgyűlési képviselőnek választottak, mások honvédnek vagy mozdítható nemzetőrnek 91 álltak, így tisztségükre helyettest kellett választani. Egy fontosabb helyet betöltő hivatalnok eltávozása az előléptetési gyakorlat miatt több tisztviselőt is mozgásba hozott 92 , máskor új állások szervezésével szaporodott a megyei tisztikar. Szatmárban 1848. június 16-án töltötték be az adminisztrációs munka növekedése miatt frissen engedélyezett tiszti főügyészi, tiszti alügyészi, központi szolgabírói, esküdti, aljegyzői, alispáni iktatói, stb. posztokat. 93 A vármegyei állások betöltésében az egész szabadságharc idején jelentős fluktuáció mutatkozott. Eötvös Mihály első alispánt korábbi hivatala megtartásával az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 21-től Szatmár vármegye teljhatalmú kormánybiztosává is kinevezte. 94 E tisztséget egészen a szabadságharc végéig viselte, mivel még 1849. augusztus 4-én is e minőségben szerepel. 95 A kormánybiztosi rendszer idején megnőtt a központi hatalom súlya, és csökkent a vármegyék önállósága. Bevezetését a szabadságharc során megváltozott politikai és hadászati körülmények tették szükségessé. Eötvös Mihály kormánybiztosi működését például a Szatmár vármegyei román nemzetiség lázongása 96 és az osztrák csapatok közeledése indokolta. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Szatmár Vármegyei Képviselő Bizottmányon belüli túlsúly az új társadalmi rétegek megjelenése ellenére is a birtokos nemesség oldalán maradt, és ennek következtében a politikai irányítás is
