Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Major Zoltán László: Alkalmi gondolatok a levéltárban a művelődéstörténet-kutató Balogh István köszöntésekor

akik az éretlen gyümölcsöket ették és kolerában betegedtek meg. A Debrecen története 1997-ben megjelent 3. kötete is említi a 11. oldalán, hogy orosz katonai kórházak működtek a városban, és az oroszok kivonulása után a betegek még jó ideig itt maradtak. Szülővárosa tudvalevőleg „a szabadság őrvárosa", így a családi hagyományok mellett Debrecen történelmi múltjának ez a szakasza is szerepet játszik szaktudósi munkásságában. Szabó István, a neves történész szerkesztésében jelent meg 1948-ban „A szabadságharc fővárosa Debrecen 1849. január május"Q. kötet. Ebben az első tanulmányt Balogh István írta „A város és népe" címmel. Elemzésében kimutatta a város társadalmának sajátosságait, a foglalkozási ágazat, a mezőgazdasági termelés jellemzőit. Szólt az iparosok és kereskedők csoportjairól, bemutatta az adózók rétegeit. Aki fellapozza írását, az előtt ott áll Debrecen cívistársadalma az 1849. évben. Közben levonja a következtetést, hogy történt bizonyos változás a polgári egyenlőség gyakorlati megvalósítására. Megítélése objektív, eltekint a történetírók, politikusok, írók és lokálpatrióták idealizáló szemléletétől. Megállapítja, hogy az 1848^49-es forradalmi változások alapvetően nem hatottak a cívistársadalomra. Évtizedek múlva ír még a szabadságharc küzdelmes hónapjairól a Debrecen történetének 2. kötetében. A város és a forradalmi kormány helyzetéről ad tömör történelmi áttekintést. Nagycserén a tanyasi iskolában kezdte meg 1918-ban elemi iskolai tanulmányait. Azoknak az iskoláknak egyikébejárt, amelyeket annak idején a Wlassichféle iskolareform hozott létre. Iskolájában is volt ún. népkönyvtár. Aki olvasni akart, az olvashatott - mondja abban az interjúban, amelyet Für Lajos vele készített 1992-ben. Ez az interjú a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyvében ugyanebben az évben napvilágot látott. Iskolatörténeti megjegyzése egybevág a legújabb kutatási eredményekkel. A népiskolák fejlődéstörténete ugyanis a századfordulón már impozáns adatokkal büszkélkedhetik. Dinamikus a fejlődés, a 6-12 éves tanköteles korosztálynak 1890-ben már 80, 1913-ban 85 százaléka rendszeresen járt iskolába. Ezek az adatok Németh András: „A herbartianizmus recepciója a pesti egyetemen " c. tanulmányában olvashatók az Iskolakultúra 2002/5. számának 14. oldalán. A rövidesen bekövetkező Klebelsberg-korszak pedig nem csekély eredményeket könyvelhet el magának a tanyai iskolák létesítése és a közművelődés modernizálása terén. Balogh István a Református Kollégium falai között végezte középiskolai tanulmányait, majd a tudományegyetem történelem-földrajz szakán szerzett oklevelet. Nevek, emlékek villannak fel ebből a mozgalmas, társadalmilag feszült légkörű, de mégis sokszínű időszakból. Szabó Dezső, Rugonfalvi-Kiss István professzorok, akiknek előadásait hallgatta, és Vargha Zoltán tanársegéd, akitől - elmondása szerint - cédulázni tanult.