Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Gazdag István: Debreceni hétköznapok a kormány Debrecenben tartózkodása idején

számtalan mezítláb, ronggyal kötvén be lába ujjait - nyüzsgött az országúton. Ez egy elátkozott népvándorlás képe. "

4 Joggal állapította meg Szabó István: „... lehet-e csodálkoznunk azon, hogy az ország népében, különösen a lerongyolt-vert hadak elvonulását és a kormány menekülését végignéző városok és falvak lakosságában szinte gyökeret vert a kételkedés és a kishitűség szelleme. "

5 És mit jelentett a végállomás? Szemere Bertalan írta: „Száműztük magunkat a tiszai pusztaságra, hol malom sincs. " Csányi László kormánybiztos jegyezte fel: „... én maradok, míg a katonaság elvonul [Pesten - G. L.], aztán Döbrecenbe - nyugalomra, míg onnan is ki nem zavarnak. "

6 A hangulatot jól ábrázolja, hogy a városba telepített felszerelések január első napjaiban készen álltak a menekülésre, a Honvédelmi Bizottmány irattárát le sem szedték a kocsikról, amelyek a városháza udvarán álltak. Ezekben a napokban Kolozsvár városa felajánlotta a kormány és a képviselőház számára a befogadást.

7 Debrecen város polgármestere, Poroszlay Frigyes január 2-án vette át Ábrányi Emil futár-kormánybiztostól a kormány rendeletét, amely a képviselőház és a kormány ideiglenes székhelyének Debrecent jelölte meg.

8 A másnapra összehívott közgyűlés - a polgármester előterjesztésére - határozatban mondta ki: „... örömmel látandja s kedves vendégekül fogadja keblében a nemzet képviselőit s az ország kormányát. " A közgyűlés bizottságot küldött ki a menekültek fogadására, elszállásolására. A református egyház részéről Szoboszlai Pap István püspök körlevélben lelkesítette híveit. A kormánynak Debrecenbe költözése, írta, csak növelheti bátorságunkat és bizodalmunkat igaz ügyünk diadala 4 Békés vármegye vezetői megbízható, közvetlen információszerzés céljából Szolnokra küldték Kollár Jánost, aki jelentésében valóságos képet rajzolt. Oláh György: Békésvármegye 1848-1849. 1. kötet. Gyula, 1889. 167. 5 Beniczky Lajos kormánybiztos írta: „... felette nagy baj, mely a lakosságra is nyomasztólag hat, az, hogy mióta a kormány Pestről távozott, vidékre a kormánytól semmiféle rendelet nem érkezett, a nép feladva és elhagyatva lenni gondolja magát és a lehangolás naponta nőttön nő." Steier Lajos: Beniczky Lajos visszaemlékezései és jelentései az 1848/49. iki szabadságharcról és a tót mozgalomról. Bp., 1924. 669. 6 O. H. B. Pz. 578-1849. Lásd Szabó István: A küzdelem szervezése. In: Szabó, 1948. 107. 7 Gelich Rikhárd, Kossuth táborkari irodájának tagja feljegyezte, hogy Schlick támadásától csak az áradás mentette meg Debrecent. Gelich, 1882-1889. 2. kötet 5-6. 8 Kossuth Lajos, a Honvédelmi Bizottmány nevében írta Debrecen város közönségének: „Felhívom és utasítom... Debrecen város közönségét, hogy méltányos fizetés mellett úgy az országgyűlés, mint a kormány számára szállásokról gondoskodjék..." Hajdú Bihar Megyei Levéltár, IV. A. 101 l/a. 117.