Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nyakas Miklós: Szente Bálint (1829–1891). Egy hajdúvárosi életrajz-vázlat a XIX századból, történelmi tanulságokkal

helyt. Az utóbbi ütközetben dőlt el, hogy Görgey feldunai hadserege (I., III. és VII. hadtest) csak a Duna északi partján vonulhat a tervezett déli összpontosításhoz. A nyári hadjárat során az 52. gyalogzászlóalj az I. hadtest kötelékében a III. és a VII. hadtesttel együtt a magyar hadtörténet egyik legszebb fegyvertényének részese volt, értvén ez alatt Görgey nyári visszavonulását. A szabadságharc utolsó időszakában Szenté Bálintot ismét előléptették. 1849. június 23-án főhadnagy alakulatánál. Ismeretes, hogy ennek során az I. hadtest Debrecen mellett Nagysándor József parancsnoksága alatt 1849. augusztus 2-án az oroszoktól súlyos vereséget szenvedett, s értelemszerűen az 52. (Bocskai) gyalogzászlóalj is. Ez volt a sok dicsőséget látott zászlóalj utolsó tényleges harctéri szereplése. Az alakulat fizikai és erkölcsi állapotát a csata után az ekkor már nem ott szolgáló Kársa Ferenc a következőképpen írta le. „Bihar és Püspöki közt, az útfélen táborozva találtuk az 52. z.aljat. Leszálltam a szekérről; mint a darvak az őszi hideg esős időben, elkényszeredett bús állásban várják az alkalmas időt, úgy találtam a kuppaszkodó vagy hatvan embert, a tisztek külön gomolyban. Szó nélkül fogtunk kezet. Látod - monda az őrnagy, csak ennyin vagyunk. "

54 A hangulat érzékeltetése hiteles, de mint első benyomás, túlzó! Tudjuk, hogy augusztus 10-én Görgey parancsára Nagysándor az I. hadtesttel elindult Aradról a temesvári úton Vingára, itt azonban Dembinszky helyett az osztrákokkal találta magát szemben, akik visszavetették Aradra.

55 Ez volt a zászlóalj utolsó, tényleges hadmozdulata. Innen már csak néhány nap volt hátra Világosig. Szenté Bálint az első hadtest kötelékében, Görgey hadseregében 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert az oroszok előtt. További sorsáról élményszerű adataink nincsenek, azt viszont tudjuk, hogy 1849. augusztus 28-án, mint oly sok honvédtisztet, őt is besorozták a császári ármádiába, „ahol a 40. gyalogezredben közel kemény hat esztendőt töltött el, s onnan csak 1855. nov. 30-án szerelt le. "

56 Az osztrák hadseregben eltöltött éveiről gyakorlatilag nem tudunk semmit, azt viszont igen, hogy 1859-ben már Hajdúböszörmény város jegyzője, aki a városban folyó hosszúra nyúló tagosítási per egyik főszereplője lett. A bonyolult per a tanulmányunk első részében leírtakból fakadt, s arról szólt, hogy az addig osztatlanul használt közös földeket milyen kulcs alapján osszák ki. Ennek alapvetően két megoldása volt lehetséges, vagy a hajdúleszármazottak előnyben 54 Kársa, 1993. 275-276. 55 Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Bp., 1988. II. k. 365-367. 56 Bona, 1998/99. 257.