Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nyakas Miklós: Szente Bálint (1829–1891). Egy hajdúvárosi életrajz-vázlat a XIX századból, történelmi tanulságokkal

meggyőződhetünk a korszak országgyűlési követi utasításaiból, sőt a társadalmi reformok döntő többségét is helyeselték. Az 1847-es országgyűlés követi utasítása - amely szemmel láthatóan rendkívüli gondossággal és előkészítéssel történt - szinte megelőlegezi a márciusi 12 pontot, s jól csoportosítja a magyar reformellenzék fő követeléseit. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a hajdúvárosi jogtudó értelmiségi réteg, amely származásánál és kötődésénél fogva szoros, családi kötelékben volt a hajdúvárosok mérvadó politikai és gazdasági rétegével, szemmel láthatóan értette és felvállalta a reformkor általános szellemiségét. Mindez nagyban segít megértenünk a hajdúvárosok szerepvállalását 1848/49ben. A városokon belül a legbonyolultabb ellentétek a birtokszerkezetben jelentkeztek, ahol éles különbség mutatkozott a hajdú adományos városhatár és a bérelt pusztabirtokok jogállása körül, illetve a lakosságot illetően az eredeti hajdúnemesek, pontosabban a belső telkek tulajdonosai, illetve a később beköltözőitek között. Ez különösen éles feszültséget teremtett a polgári birtokrendszer megteremtése idején, amelynek megoldása hosszú folyamat eredményeként kb. egy évszázad alatt, a XVIII. század végétől a XIX. század végéig oldódott meg. A reformországgyűlések szellemisége, s konkrétan a Hajdúkerületet érintő törvényjavaslat a magyar reformnemesség fő törekvéseinek megfelelően a rendi eredetű kiváltságok lebontásának irányába hatott, amely a hajdúpárt vezetőinek szemében nem volt egyértelműen kedvező, s amelyet csak súlyosbított az az egyébként joggal kifogásolt tény, hogy a tervezet készítője nem ismerte kellő mélységben a tényleges hajdúvárosi problémákat. A hajdúvárosi jogtudó értelmiségi réteg, döntően a helyi partikulákban s később a debreceni református kollégiumban nyerte kiképzését, amely a lelkészi képzés mellett, sőt hovatovább előtte döntően jogi kiképzést jelentett. Ez a réteg volt az, amely műveltségénél, neveltetésénél és fiatalságánál fogva 1848 nyarának és őszének nehéz napjaiban a forradalom melletti radikális kiállást képviselte, szemben a hajdúnemesi tábor eredendő konzervativizmusával és óvatosságával. Ez a történeti háttér adja Szenté Bálint életútjának magyarázatát is, akiről azon kívül, hogy szülővárosában utca van róla elnevezve, alig-alig tudunk valamit, pedig amint látni fogjuk, azon történelmi közszereplők sorába tartozott, akiknek tömege nélkül a magyar szabadságharc és a polgári átalakulás nehezen képzelhető el, s akiket helyi szinten büszkén kellene számon tartani. Valamit azért előre sejtet az, hogy H. Fekete Péter, Hajdúböszörmény város érdemdús mindentudója s lelkes lokálpatriótája Hajdúböszörmény földrajzi neveiről írt munkájában - különösebb magyarázat nélkül ugyan - a város érdemtelenül elfelejtett szellemi nagyságának nevezte.