Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nagy Sándor: Egy pecsétnyomó- és okirat-hamisító felelősségre vonása a XIX. században

erről készült jegyzőkönyv is - mint az 1836-ban Nánáson készült - a hozzá intézett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat tartalmazta. Személyi adatait illetően elmondta, hogy Nánásra való, 42 éves, örökös szabadsággal elbocsátott katona és kézi munkával keresi élelmét. Határozottan állította, hogy a kulcsokat nem is látta, és azt sem tudja, ki vihette el. Mivel a gyanún kívül nyilván nem volt semmiféle bizonyíték, az alkapitány további kérdést nem is tett fel, hanem a következőkre kért választ: „A kend kezén négy rendbeli hamis pecsétnyomó találódott, mi végre készítette s használta azokat? Azokat a pecsétnyomókat leltem a Szolnoki révnél egy kis ruhazacskóban, mert oda voltam Győrbe marhát hajtani" - hangzott a válasz. Az alkapitányt azonban ez a válasz nem elégítette ki s a következőket mondta: „Ha lelte volna kend a pecsétnyomókat, mi szükség volt elrejteni azokat és a lába közzé felkötni? Bizonyos már ebből a rejtegetésből is, hogy maga készítette kend azokat, hamis bizonyítványokra és passusokra használta. Sőt a nánási pecsét is le volt már rajzolva, annak metszésére is készen volt a csont, nála volt a véső és köszörülő kő is, ezért vallja meg kend igazán, hogy kikkel készítette és mire használta a pecsétnyomókat? " Újvárosi nem először állott ilyen ügyben kihallgatása végett hatósági közeg előtt. Ezúttal nyilván felismerte, hogy az alkapitányt hazugságokkal nem igen tudja megtéveszteni, ezért beismerte azokat a tényeket, amelyeket úgysem tudott volna sikerrel letagadni. „Megvallom igazán, hogy a nálam talált pecsétnyomókat magam készítettem, láttam olyan pecsétet. Mikor ráértem utána metszettem, azt gondolván, hogy majd ezután fogom használni, mert másképpen élelmemet nem kereshetem betegeskedésem miatt. Eddig azonban soha egyiket sem használtam. A Nánási Eklésia pecsétjéhez is azért fogtam, mivel garasos katona lévén, mikor a Hadi pénztárból pénzemet felveszem, életbe létemről bizonyságot kell hoznom, a miért mindég haza járni nehezem[re] esett. " Az alkapitány ezt a választ kielégítőnek találta, s már csak azt kérdezte meg: „Hányszor volt kend büntetve s miféle tetteiért? " Ugyanilyen kérdésre 1836. július 14-én azt válaszolta, hogy katonai szolgálata idején Olmützben 8 évi rabságot szenvedett, ám az is tény, hogy a hajdúkerületi törvényszék 1836 szeptemberében azért ítélte 3 hónapi börtönre, mert Kovács János nánási embernek is hamis úti levelet adott De most a kérdésre - feltehetően szemrebbenés nélkül - ezt felelte: „A katonaságnál sohasem, hanem miólta onnan haza kerültem, Böszörménybe voltam áristomba 3 hónapig azért, hogy bizonyos dorogi juhász részére egy lóról hamis bizonyítványt írtam, de arra sem tettem pecsétet."