Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Pók Judit: A szatmári Tarpa és a beregi Dobos helységek cseréje. Az 1836. évi XXIX. törvénycikk alapján

A tiszántúli kerületbe kinevezett országos bizottság 1810 és 1812 között több megye között vezényel le átadást-átvételt, 1811-ben például Szabolcs és Szatmár, majd 1812-ben Szatmár és Erdély között.

10 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy mindkét esetben Szatmár elégedetlenségének adott hangot, mivel nem meggyőződéséből, hanem királyi parancsra bonyolította le a cseréket úgy Szabolccsal, mint Erdéllyel.

11 Szatmár és Bereg között a beékelődött beregi Dobossal kapcsolatban 1810ben kezdődnek először tárgyalások. A tiszántúli kerületben felállított országos bizottság elnöke, br. Vécsey Miklós a szabolcsi és erdélyi cserék után Dobossal kapcsolatban barátságos egyességre szólítja fel levelében Szatmárt.

12 Bereg Dobosért Tarpát szeretné kapni, és a természeti fekvésen túl - amely egyértelműen mutatja, hogy sokkal inkább hozzá, mint Szatmárhoz tartozik - a következő érveket hozza fel. A katonaállítások alkalmával az egyik megyéből a másikba számtalan átszökdösés történik, a bűnözők a másik megyében „bátorságosan lappanganak", a kincstári szolgálatok teljesítése (adószedés, forspont, sófüvarozás), az igazságszolgáltatás gyakorlása, a közbiztonság fenntartása mindkét részről nehézségekbe ütközik, vagy csorbát szenved. Leginkább azonban Szatmárnak a megyei adminisztráció fenntartása, a tarpai lakosoknak pedig a köztartozások teljesítése okoz gondot, hiszen a Tiszán mindig át kell kelni, ami igen nagy terhet jelent, árvizes időkben pedig sokszor veszedelmes is.

13 Bereg megye megkeresésére Szatmár nem reagál, a csere kérdése soron következő közgyűlésein napirendre sem kerül. Közel egy esztendő telik el, amikor is 1811 nyarán Vécsey Miklós ismét megkeresi az ügyben Szatmárt. O sem veszi azonban figyelembe Bereg Tarpára vonatkozó kérését és érveit, mivel azt javasolja, legjobb lenne, ha Szatmár Vitkát és Ilket adná Dobosért, amely ha azzal a kettővel - népesség és adózás szempontjából - nem érne fel, kérje még 10 1811-ben Szatmárhoz kerül Panyola, Szamosszeg, Kér, Kérsemjén és Ópályi, Szabolcshoz pedig Szalmád és Rohod, Szennyes, Sige és Bánháza puszták, továbbá az addig mindkét törvényhatóság által bírt Encsencs, Or, Lúgos, Kismada és Gyüre helységek azon részei, amelyek addig Szatmárhoz tartoztak. (IV. A. 501. 1811. évi jkv. 994. sz.); — Szatmár és Erdély között az alábbi cserék történnek: Erdély kapja Mogyoróst, Cikót, Alsó- és Felsőszoport és Ilosvát, Szatmár Királydaróc, Géres és Gyöngy azon részeit, amelyeket eddig nem bírt és Kávást. (IV. A. 501. 1812. évi jkv. 1249. sz.) 11 IV. A. 501. 1811. évi jkv. 994. sz., 1812. évi jkv. 1249. sz. 12 IV. A. 501. 1810. évi jkv. 1752. sz. 13 IV. A. 501/B. Közgyűlési iratok, (a továbbiakban IV A. 501/B.) 167. doboz, szám nélkül, 1810.