Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Fazekas Rózsa: A „triumvirek”: Károlyi György, Széchenyi István és Wesselényi Miklós barátsága

távozott Pozsonyból al-dunai tervei miatt. A hosszú országgyűlés alatt Károlyi is tett egy nagy utazást 1833 decembere és 1835 júniusa között. Itália, Szicília régiségeinek megtekintése után, bejárta Egyiptom, Núbia, Palesztina minden nevezetes helyét, hazatérőben pedig megcsodálta Isztambult. Még mielőtt a három jóbarát útjai végleg „elágaztak", Széchenyinek sikerült élete legnagyobb vállalkozásához megnyerni támogatásukat. A Széchenyi vezetésével 1832 februárjában megalakult Budapesti Híd-egyesületnek valamennyien alapító tagjai. A későbbiekben azonban úgy érezte, hogy magára hagyták. Csalódását néhány napló, illetve levélidézet jól érzékelteti. 1832 júniusában még Wesselényinek panaszkodott: „De elhagyatva, mint érzem magamat - egyedül annyi dolog alá - sokszor elgyengülök. Esterházy Mihály nem volt itt, Andrássy nem jöhetett, Károlyi Gy. nem tart velem. "

27 Egy évvel későbbi naplóbejegyzésében már mindkét barátjának elvesztéséről vallott. „Kfárolyij Gyförgy] és ő [Wesselényi] - tőlük sokat reméltem. Hogy kölcsönösen idegenekké lettünk egymás iránt ... mélyen sért engem!"

28 1835-ben megszaporodnak a Károlyival szembeni keserű megnyilatkozásai. „Károlyi Gyförgy] a híd ellen, das schmerztet mich [ez elszomorít]. Félti fekvő jószágát a jámbor, mintha ma nem foglalhatná el a kormány - minden korlát nékül — csurgói házát sáncznak, várnak, ha kell! Tán egy kissé biztosabb volna, ha ilyesekhez az országgyűlésnek is volna egy kis szava. Es ware doch ein wenig mehr Publicitat. "

29 [Ha egy kicsit több nyilvánosság lenne.] Végül rászánja magát és levélben fordul Károlyi Györgyhöz, hogy meggyőzze a híd támogatásának fontosságáról. „Magamnak tartozok azzal, hogy a Budapesti híd dolga iránt nemieket közöljek veled. Négy esztendeje annak, hogy a dolgot megindítottuk. Mikor még erősb kapcsok által egyesítve — melyek azóta (keserű fájdalommal mondom) igen tágultak — az egész ügy olyannak tekintetik, mely Károlyi György, Wesselényi Miklós, Andrássy György és Széchenyi István barátság-frigy ebül vevé eredetét. Te azonban és Wesselényi első hozzájárultatok után legkisebb munkásrészt sem vettetek a tárgyban, és a dolog terhe Andrássyn és rajtam feküdt. De csakhamar Andrássy élete is oly irányzatot nyert, mely szerint a dolog egész súlya egyedül személyemen maradt. Hanem azért én nem lankadtam, sőt naprul napra - önérzéssel mondhatom - zarándok elhatározottsággal közelítek az általunk kitűzött célhoz. Te ezen időközben szinte mindig a külföldet laktad, míg a Magyarok Istene közibünk ismét visszahozott. Itt maradásod egyébiránt, mint hallom, csak néhány 27 SZIL, I. 226. Pest, 1832. június 15. 28 SZIN, 737. 29 SZIL, II. 226. Pozsony, 1835.