Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Borosy András: Találkozásom, barátságom Balogh Istvánnal

a Társadalmi Szemle főszerkesztője: Fogarasi Béla címére adta fel ajánlott levél formájában. Ez a válasz - állítólag - nem érkezett meg Fogarasi Béla címére. Mindenesetre nem reagált rá. 1949-ben a Magyar Történelmi Társulat kihelyezett vándorgyűlést tartott Debrecenben. A vándorgyűlés nyilvánvaló célja Szabó István professzor önkritikára kényszerítése volt. Az egyetem nagytermében Sólyom László tábornok (akkor még életben lévő) vezérkari főnök tartott előadást az „áruló" Görgeyről, s ezután várták Szabó István önkritikus válaszát, amit hiába vártak. Szabó István érdekes előadást tartott, de ebben önkritika nem volt. A nagygyűlést délután a történelmi szemináriumban folytatták, mint „kisebb" gyűlést. Az ültetést úgy intézték, hogy az asztalfőn Elekes Lajos, az ELTE nagyon marxista professzora ült, mellette egyik oldalon Szabó István professzor, vele szemben Balázs Tibor, a Társadalmi Szemlében megjelent „megsemmisítő" kritika egyik szerzője. A terem megtelt részben debreceni egyetemi hallgatókkal, tanáraikkal s a nagygyűlés résztvevőinek akkora részével, amekkora a nem nagy teremben elfért. A jelenlevők nem csekély része kb. egy autóbuszra való budapesti egyetemi hallgató volt, kiket Elekes Lajos hozott magával. Elekes Lajos megnyitotta az ülést, Balázs Tibor kapott szót és elsorolta a közvetlenül vele szemben ülő Szabó István szemébe azokat a vádakat, melyeket a Társadalmi Szemlében már leírt. Ekkor kellett volna Szabó Istvánnak - végre valahára - önkritikát gyakorolnia Elekesek elvárása szerint. Ez azonban nem következett be, Szabó István feje elvörösödött (sosem láttam addig elvörösödni) és láthatólag válaszra készült. A teremben rendkívüli feszültség keletkezett. (Magam is közelebb léptem egy székhez, hogy ha netán verekedni kell, legalább legyen valami nyoma.) A feszültséget észlelte az elnöklő Elekes Lajos is, és mielőtt Szabó István válaszolhatott volna, gyorsan berekesztette az ülést, „híveivel" együtt buszra szállt és eltávozott Budapest irányába, a szemináriumban maradt debreceniek nagy megkönnyebbülésére. Ezután olyan fejlemények következtek, melyek miatt hosszú ideig nem találkozhattam Balogh István barátommal. A kommunista vezetés úgy látta, hogy a kiváló tudós, Szabó István eltávolítása az egyetemről nem lenne célszerű, hanem meg kell fosztani tansegédszemélyzetétől - mint állítólag Andics Erzsébet kifejezte magát „szét kell robbantani a sleppjét" és új, népi származású tansegédszemélyzettel kell körülvenni. Ez meg is történt 1950. április 24-én s a következő napokon. Az ÁVH egy - provokált - összeesküvés vezetőjeként őrizetbe vett engem, s pár napon belül Módy György tanársegédet, valamint Bodolay Géza adjunktust a magyar irodalmi tanszékről és Papp Lászlót a magyar nyelvészeti tanszékről, mint az összeesküvés tagjait. A bíróság jogerősen engem 7, Módy Györgyöt és Bodolay Gézát