Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Ifj. Barta János: Zemplén megye parasztsága önmaga helyzetéről a XVIII. század második felében

Számukra az úrbérrendezés azzal az előnnyel járt, hogy javukra írták az általuk használt szántót és rétet, mentesítve azt az esetleges földesúri kisajátítástól. Ez persze fenyegethetett volna azzal a következménnyel, hogy az országos mércéhez igazított besorolás után szolgáltatásaik emelkedni fognak. Ilyenre azonban valószínűleg nem került sor. A gazdálkodásban nagyobb haszonra alkalmatlan földeket a földesurak nem készültek kisajátítani, mint ahogyan szolgáltatásaikon sem igen lehetett már emelni. Egyértelmű javulást hozott a rendezés a középső kerületek heti 3-6 napot robotoló, nem is mindig egész telkes jobbágyai számára. A déli kerületek öntudatát panaszáradattal kifejező parasztsága számára ezzel szemben az úrbérrendezés felemás eredménnyel járt. Szántójukat általában az I., ritkábban a II. osztályba sorolták. Megtörtént a minősítésük is. Mivel a jó minőségű szántóból kevesebb is elégnek bizonyult, meglehetősen sokan kerültek az egész telkes kategóriába, bár a töredéktelkesek aránya is jelentős maradt. Járadékaik így az egész telkesekének szintjére kerültek, ami számos esetben (különösen a munkajáradékot tekintve) több lehetett, mint a korábbi. A rendezés tehát megvédte szántóikat a további földesúri kisajátítástól, ugyanakkor szolgáltatásaikat (robotjukat) az országos szintre emelte. Ami pedig az északi kerületek parasztságának beletörődését illeti, olyan, feudálisán rétegzett társadalomban, mint amilyen Magyarországon a XVIII. században volt, nem tekinthetjük különlegesnek. Szomorúnak inkább azt kell találnunk, ha a XX. század paraszti műveltségét vizsgáló kutató vizsgált alanyai körében még mindig hasonló állapotokkal találkozik.