Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Ifj. Barta János: Zemplén megye parasztsága önmaga helyzetéről a XVIII. század második felében

is szerény volt. A szinnai kerület több falvában (Mihajlón, Peticsén valamint Dubrava és Smugóc ikerfaluban) jelentették ki, hogy trágyáznak ugyan, de hiába. Szerintük a tavaszi-koranyári nagy esők nemcsak a trágyát mossák le a szántóról, hanem gyakran még a termőföld legértékesebb, felszíni részét is. A szolgáltatások meghatározásában az északi kerületekben döntő a szokás maradt, helyenként azonban a földesúrral kötött egyezségre, contractusra is hivatkoztak. A papini és a szinnai kerület néhány falvában úgy emlékeztek, hogy az érvényben lévő szokás 10-30 éve alakult ki. Meglepő módon e világtól elzárt vidéken ismét jelentős szerepet kapott a pénzjáradék. Összegét azonban már nem egyénenként, hanem a település egészére nézve adták meg. A rendszerint 100 forintot nem meghaladó összegek között néhány meglepően magas járadékot is találhatunk. Papina 90 jobbágya (colonusa) 800 magyar forint, Csertész 87, valamint Felső Jablonka 67 jobbágya 700-700 magyar forint járadékot fizetett. Ez azért is tűnik különösen súlyosnak, mivel Tokaj évi árendája is csak 700 rajnai forint (= 840 magyar forint) volt. Igaz, a tokajiak az úrbérrendezéskor - szántóföld hiányában - nem minősültek jobbágynak. A hegyaljai bornak nevet adó település lakosai közül 215 főt házas, kettőt hazátlan zsellérnek soroltak be. Ettől azonban még lehettek jóval tehetősebbek, mint a hegyi települések lakói. A pénzjáradék fizetése nem zárta ki az időszakos robotmunkát, valamint a földesúri háztartásba adott ajándékok sorát. Az északi kerületek lakosai rendszerint pontosan tudták, hogy milyen telekhányaddal rendelkeznek. Vallomásaikban ritkán szerepel az egész telkes gazda minősítés. Az összeírok a szinnai kerület 47 települése közül egyetlen egyben sem jegyeztek le egész telkes gazdát, magát féltelkesnek mondó gazdát is csak 8 településen találtak. A papini kerület 44 települése közül mindössze kettőben akadtak egész telkesek és további nyolcban féltelkesek. A többi faluban csak negyed- vagy nyolcadtelkeseket írtak össze, de annak tartotta magát a fentebb említett néhány falu lakóinak többsége is. Csak a rendezéskor derült ki, hogy földállományuk rendszerint több annál, mint amit magukénak véltek, a tabellák ezért magasabb (fél-, egész telkes) kategóriába sorolták őket. Helyzetükre, szolgáltatásaikra e vidék lakói mégsem panaszkodtak. Mondanunk sem kell, hogy szinte kivétel nélkül örökös jobbágyok voltak. Annak vallotta magát a papini kerület 1782 jobbágya, míg a göröginyei kerület 1216 jobbágya között az összeírok öt, a szinnai kerület 1601 jobbágya között pedig egy szabad költözőt találtak. Az összeírást megelőző évek ebben a térségben nem hoztak érdemi változást. A vallomások pedig beletörődésről tanúskodnak. Az itteni lakosság elfogadta örökös jobbágyi mivoltát, nem próbált elégedetlenkedni miatta, vagy éppen lázadni ellene. Nem egy jelét találjuk annak, hogy elégedetlenség helyett a vallomástevők a megélhetés pozitív vonásait próbálták kiemelni. Számos falu-