Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Ifj. Barta János: Zemplén megye parasztsága önmaga helyzetéről a XVIII. század második felében

hajtottak végre. A taxa összegét a legtöbb helyen gazdánként évi 4 rajnai forintra emelték, a falusiakat a korábbinál súlyosabb robotmunkával terhelték meg. (Luc lakói a 4 rajnai forint taxa mellett évi 18 nap, Gesztely, Köröm, Külső Bocs lakói 12 nap robottal tartoztak.) A parasztok képviselői a települések jelentős részében a felmérés idején még évszám szerint meg tudták mondani, hogy a földesúri hatalom mikor rúgta fel a szolgáltatások hagyományos (a valóságban bizonyára ugyancsak nem túl régi) rendjét, s mióta vezették be az új, magasabb járadékokat, amelyek elsősorban a robotnapok növekedésében jelentkeztek. (Erdőbénye megegyezése a földesúrral 1725, Girincs contractusa 1738 óta volt érvényben, míg Tolcsva megemelt járadékait alig öt évvel a felmérést megelőzően, 1767 - abszurd módon éppen az úrbéri rendelet megszületése - óta szedték. A legtöbb változást azonban a vallomástevők az 1750-es évekre keltezték.) Bodrogkeresztúr lakói keserűen tapasztalhatták, hogy még a birtokos irányában vállalt jószándékuk is visszájára fordult és járadékemeléshez vezetett. A település lakói korábban a taxa megfizetése fejében semmiféle robotra nem voltak kötelezve. 1761-ben azonban a földbirtokos - Szirmay Miklós, aki szőlője műveléséhez az északi vidékekről szokott robotos szedőket hozni - a különösen jó termés és szedői elégtelensége miatt Keresztúr lakóit is kérte, hogy „ egy napi szedéssel a Földes uraságot meg segítenék". A város óvatos volt, a segítő csapatot nem a telkes jobbágyok közül hívta be, hanem zsellérekből igyekezett öszszeállítani. Sőt, amikor a prefektus a szedőket ki akarta volna fizetni, a tanács „kedveskedni kívánván az uraság tisztjének", a már kiszámlált pénzt sem vette át. A „kedveskedésből" azonban a tiszttartó szokást teremtett. A következő évben a keresztúriakat „nem kérelem szerint, hanem dominális hajdúk által hatalmasul és erőszakosan " robotra hajtották.

14 Bár a vallomások többségében a gazdák a földesurak által egyoldalúan rájuk kényszerített szolgáltatások bevezetését contractusnak tulajdonították, a valóságban megegyezésről szó sem volt. A déli kerületek személyi szabadsághoz (szabadmenetelűséghez) és rugalmasabb életvitelhez szokott lakosságában ez a változás megdöbbenést és elégedetlenséget váltott ki. A kilenc kérdőpontra adott válaszokban a kincstári uradalom településein elsősorban Kéghly Lipót prefektusra, Trautsohn herceg birtokain Dujardin Károly és utóda, Pintér Fülöp jószágkormányzókra panaszkodtak. Vallomásaikban ezért találkozott a hegyaljai települések viszonyaival foglalkozó Orosz István az ezúttal a vármegyei biztosok számára váratlannak bizonyult panaszáradattal. Orosz István tanulmányában a kincstári és a magánbirtokon párhuzamosan lezajló járadéknövelő törekvések egyidejűségét nem tartja véletlennek. Okát elsősorban a földesúri szőlőkben 14 Takács-Udvari, III. 1998. 181. Az esetet Orosz István is leírja. Orosz, 1995. 132.