Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Ifj. Barta János: Zemplén megye parasztsága önmaga helyzetéről a XVIII. század második felében

A két összeírás összevetése nyomán arra a felismerésre kell jutnunk, hogy adataik - az azonosnak szánt rovatok ellenére - sem feltétlenül megegyezőek. A két táblázat adatainak százalékos változását a 3. sz. táblázat mutatja. Az egyes kategóriák oszlopában feltüntetett számok azt mutatják, hogy az úrbéri tabellák adatai hány százalékát jelentik az előzetes felmérés megfelelő adatainak. (Ez alól kivétel a 3. számoszlop, amely a kiegészítésként juttatott földet a tabellák szántóival veti egybe.) A két adatsor összehasonlítása rendszerint a tabellák magasabb értékeit mutatja. Ez nemcsak a megyei összesítésre, hanem az esetek többségében az egyes kerületek adataira is igaz. A kivételek azonban lehetnek árulkodó jellegűek. A déli, alföldi jellegű kerületek szántóföldjei esetében a tabellákban alacsonyabb értékeket találunk, mint az előzetes felmérésben. A csökkenést korábbi tanulmányunkban többféle okra próbáltuk visszavezetni. Figyelembe vettük azt a körülményt, hogy a tabellákban (csekély kivételtől eltekintve) mellőzték a zsellérföldeket. Az 1/8 teleknél kisebb gazdaságok szántói - amelyek többségükben szerepeltek az előzetes felmérésben - a tabellákból így kimaradtak. Az eltérés alapulhatott téves hiedelmen is. Más összeírások (elsősorban a Zemplén megyében szerencsés körülmények között fennmaradt II. József-féle birtokfelmérés) tanulsága szerint ezen déli kerületekben meglehetősen magas volt a földesúri majorságok aránya (a szerencsi kerületben a szántóföldek 54,9 %-a, a tokajiban 62,1 %-a).

12 Ezeken a vidékeken tehát a birtokosok magasra becsülték a szántóföldek értékét. Azt nem lehet egyértelműen kimondani, hogy az úrbérrendezés során a birtokosok paraszti földeket sajátítottak volna ki, az azonban eléggé hihetőnek látszik, hogy e kerületekben a parasztok több földet véltek magukénak, mint amivel valójában rendelkeztek. Nehezebbnek tűnik az északi kerületek földtöbbletének magyarázata, pedig ez helyenként igen tetemes lehetett. (A papini és a szirmai kerületben a tabellák közel kétszer annyi szántót tüntettek fel, mint amennyit előzetesen a jobbágyok magukénak vallottak.) Ezt lehet azzal is magyarázni, hogy ezekben a kerületekben a parasztság megélhetésének elsődleges forrását nem annyira a földművelés biztosította, mint inkább a jószágtartás valamint az erdőélés.

13 Tágabbak voltak a legeltetésre alkalmas területek, szélesebb az erdők által gyűjtögetésre felkínált Vö. Ifj. Barta János: Nemesi birtokok és jövedelmek Zemplén megyében a XVIII. század végén. In: Mágnások, birtokosok, címerlevelesek. Szerk. Ódor Imre - Pálmány Béla - Takács Péter. Debrecen, 1997. 181-200. Vö. a 9 kérdőpontra adott jobbágyi válaszokkal. Takács Péter - Udvari István: Zemplén megyei jobbágy vallomások az úrbérrendezés korából, I—III. Nyíregyháza, 1995-1998. (a továbbiakban Takács-Udvari, 1995-1998.)