Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)
Papp Klára: A konfliktust okozó testamentum. Az erdélyi Csáky Imre végrendeletének sorsa (1748–1815)
len, vagy legalábbis nagyon nehézkes és bizonytalan kimenetelű vállalkozás volt kimutatni, mit is követelhetett a fiúág és pontosan mennyivel tartoztak az erdélyi ág leányági leszármazottai. Az alperesek még 1807-ben is kétségbe vonták a testamentum hitelességét, s azt állították, hogy az adósságok elvitték a rájuk maradt pénzösszeget, nincs tehát mit kifizetniük a fiúágnak. Továbbra is azt erősítették, hogy az erdélyi törvények alapján testamentumot csak a saját szerzeményekből lehet tenni, s mivel olyanok nem voltak, helyesen ítélte náluk maradóknak a Királyi Tábla az ingóságokat. A leányág képviselői képtelenségnek tekintették, hogy ők szolgáltassanak leveleket a felperes fiúág ötleteinek igazolására (vagyis ebben az esetben esetleg önmaguk ellen.) Ráadásul a Királyi Tábla ítélete már kimondta, hogy a felperesek nem rendelkeznek adatokkal annak igazolására, hogy mit jelentett a Csáky Imréről maradt, és saját szerzeménynek minősülő ingóságok köre. Az a kérdés, hogy gyilkosság áldozata lett-e Csáky Imre, vagy ahogyan a fiúág képviselői állították, a pestisjárvány végzett vele, a pereskedés befejezéséhez közeledve abból a szempontból lényegtelenné vált, hogy bizonyos: olyan szituáció keletkezett körülötte, ahol a környezet ellenőrizetlenül hozzányúlhatott a pénzhez és a többi ingósághoz is. Mivel saját szerzeményeket a tanúvallomások sem igazoltak, a Királyi Tábla kinyilatkozta: „ Csáki Imreh szerzőnek és testálható vagyonú személynek nem itéltetthetik. " A végzés tehát az ismételt felvetések ellenére sem alakult másképpen, mint eddig: mivel Csáky Imre lepusztult birtokokat hagyott hátra, amelyeknek egy része elnéptelenedett, továbbra sem lehet kimutatni a testamentum hatálya alá eső szerzett ingóságait. 33 Mindez azt jelentette, hogy Csáky Imre ingóságai, amelyeket halála után a leányági rokonság vett birtokába, továbbra is az erdélyi ágnál maradhattak. A végzést 1815-ben Bánffy György gubernátor is aláírta.
