Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Rácz István: Párbér-adó a debreceni egyházmegye eklézsiáiban

A superintendentia a fenti határozatát valamennyi eklézsiának megküldte. Azt a későbbi kiegészítő és ellenőrző kutatások fogják eldönteni, hogy az eklézsiák tényleg mindig eszerint jártak-e el a párbér-kivetéseknél vagy sem. Mindenesetre többszörösen is tanulságos határozat volt. Először is azért, mert tudomásunk szerint ez az első olyan református egyházi főhatósági intézkedés, amelyik a párbérrel foglalkozott és egységes eljárást kezdeményezett. A legfontosabb vonása továbbra is az maradt, hogy valamennyi egyháztagot adó alá vont. Korábban is így volt ez, de most újból megerősítette. Afelől nem hagy kétséget, bár erről külön nem szól, hogy minden telkes gazda adóköteles, mégpedig természetesen egész béresként. Emellett azonban a szolgarendűeket is osztályozza, és csak a szegényebbeket mentesíti az egész bér fizetése alól. Egészében véve tehát a jogi értelemben vett egyenlőség eszméjén valamelyest túljutott, de korántsem igazodott a vagyonilag rétegezett társadalom valós teherbíró képességéhez. A XIX. század elején egyedül a hajdúhadházi eklézsiáról tudjuk, hogy - miként azt 1815-ben az ottani lelkész jelentette - a papbér „itt nem ágyszámra, hanem a gazdaság száma és állapotja szerént van fektetve. " Egy későbbi jelentésből az is kiderült, hogy ez a következő módon történt: „A legtehetségesebbek fizetnek egy véka búzát, egy véka rozst, 42 krajcárt. A közép rendbeliek: két véka rozst, 42 krajcárt, a gyalogszeresek vagy napszámos emberek egy véka rozst, 42 krajcárt. Az Abcshidos Katonák [leszerelt] fél véka rozst, 25 krajcárt. Az özvegyasszonyok: felényit, mint fizettek volna Férjek életében. "

9 Az azonban nem derül ki pontosan, hogy a különböző „rendbeliek" milyen vagyoni állapotúak voltak. A kutatás azt is felfedte, hogy Hajdúszoboszlón is gondot okozott a párbér fizetésében az álegyenlősdi, megreformálására azonban „a vagyonosabbak többet fizessenek" elv kimondásával csak 1861-ben került sor.

10 A korabeli forrásokat tanulmányozva az is a megválaszolásra váró kérdések közé sorolható, hogy a rendi szemléletű társadalmi berendezésben kizárólag jobbágy adóként kezelték-e vagy sem. Bizonyos szórványadatok azt sejtetik, hogy egyes eklézsiák a közöttük lakó nemeseket is párbérfizetésre késztették. Új fehértón 1746-ban maguk a nemesek hoztak olyan határozatot, hogy aki a „prédikátor és Mester Uraimék fizetését meg nem adja ", azaz a papbért ki nem fizeti, „akár nemes, akár Paraszt személy légyen ", büntetés terhe alatt erőszakkal Idézi Molnár Ambrus: A hajdúhadházi református egyház története. In: Hajdúhadház múltja és jelene. Szerk. Komoróczy György. Gyula, 1972. 255. Makkai László: Egyház és vallás Hajdúszoboszlón. In: Hajdúszoboszló monográfiája. Szerk. Dankó Imre. Hajdúszoboszló, 1975. 527.