Avar Anton: Beregi címereslevelek a Magyar Nemzeti Levéltárban - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 55. (Nyíregyháza, 2020)
Beregi címereslevelek
beregi_cimereslevelek_final_HOME_3.indd 25 2020. 11. 18. 7:06:06 A kötetben közölt huszonöt eredeti címereslevelet provenienciától függetlenül a Bereg vármegye által történt kihirdetés alapján választottuk ki. Ebből 17 származik Bereg vármegye egykori levéltárából,72 a többi pedig a Magyar Kamara Archivumából (XVIII.), a gyulafehérvári káptalan országos levéltárából (IV.), a csicseri Csicsery (VII.) és az ákosfalvi Szilágyi családok levéltáraiból (XIV.), a Magyar Nemzeti Múzeum 1935-ben az Országos Levéltárba olvadt levéltárának címereslevél-gyűjteményéből (V. és XIX.), valamint későbbi vásárlásokból (XIII. és XXV.). A közölt oklevelek 1590 és 1720 között keletkeztek, s a közbeeső idő majd’ minden évtizedéből találunk a kötetben egyet-kettőt. Ez a válogatás ilyenformán diplomatikailag és heraldikailag is jól reprezentálja a 16. század végétől a 18. század elejéig tartó időszakot, amikor arányaiban a legtöbb armálist adták ki Magyarországon és Erdélyben. Deák alias Kopasz Ferenc 1624-ben kelt erdélyi nemeslevelét73 leszámítva mindegyik közölt oklevél magyar királyi kiadvány, Rudolftól III. Károlyig. A korszak egyszerű – nem rangemelő – armálisainál megszokott módon mindegyikük lap alakú, privilegiális formájú, azaz ünnepélyes kiállítású és megfogalmazású oklevél, túlnyomó többségüket a magyar királyi titkospecséttel erősítették meg annak idején, kivéve Simon Jánosét, amelyen valaha III. Ferdinánd királyi kettőspecsétje függött. Ez a huszonöt kora újkori latin oklevélszöveg a magyar armálisok diplomatikai vizsgálatának is alapjául szolgálhat, annál is inkább, mert a Mohács utáni címereslevelek oklevéltani vizsgálatával egyelőre még adós a történész-levéltáros szakma. A több, mint egy évszázad során elszórtan kiadott okleveleken megfigyelhető, hogy – a néhány ponton kicsit módosított 72 Közlésük sorszám ait jeleztem az I. függelékben. 73 Közölve a IV. sz. alatt. megfogalmazású Dobrossói-armális (VI.) kivételével – a neveket és a címerleírásokat leszámítva szinte szó szerint azonos a szövegük, ami tükrözi a magyar kancellária korabeli működésének viszonylagos változatlanságát. Említést érdemel az az elsősorban az északkeleti vármegyékben, így Beregben is megfigyelhető formai, adminisztratív sajátosság is, hogy az armálisok kihirdetésekor a vármegye jegyzője által rájuk vezetett záradékot gyakran az alispán és olykor a szolgabírák és az esküdtek is ellenjegyezték.74 Némelyik ar mális plicájának belső szélén egysoros feliratot találhatunk: ezekből a vélhetően az aláíráskor a királyt tájékoztató kancelláriai feljegyzésekből derül ki, hogy Pap János nemességéért gróf Szentiványi László és báró Károlyi Sándor szatmári főispán, Bindász másként Almássy Demeteréért Csáky István és Koháry István grófok, egy másik Pap Jánoséért pedig 1720-ban maga Bereg vármegye járt közben a kancelláriánál és a királynál. A kötetben a tipikus magyar osztatlan kék, egy-egy zöld dombon vagy pázsiton ácsorgó vitézt, oroszlánt vagy griffet ábrázoló pajzsok mellett találhatunk egyszarvúkat, aranyszarvú kost, struccokat, pálmafát, főnixet, szikéket vagy akár Noé galambját vagy Dávid király hárfáját is tartalmazó címereket is. Mindegyik miniatúrán találhatunk valami érdekességet, így például Suba Pál címerfestményén az adományozott címert magában foglaló barokkos kártust pajzstartók módjára két ágaskodó oroszlán tartja, de ezek valójában persze nem a címer részei. Megfigyelhetjük, hogyan változtak az idő előrehaladtával a címerszőnyegeken látható kísérőcímerek, illetve milyen kombinációik fordulnak elő: három esetben Magyarország külön pajzsban ábrázolt vágásos és kettőskeresztes 74 Ilyen található a II ., VI., XI., XIV., XVIII–XX. sz. alatt közölt oklevelekben. 25
