Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

conventióját nem mutatja. Mindazáltal, Édesem, ha az jó, csak had szellőzzék. Ez felvenné ugyan most a conventiót, nem úgy, mint a télen.

Édes Lelkem, nyavolyás Perényi Mihály majd utolsó extremitásba van, töb levelet is írt Kegyelmednek, de rendetlen lévén, el sem küldöttem. Palkó csak had solicitálja, vagy jó, vagy rósz választ hozzon, s ha társasága lesz, had jűjön le, mert ha Kegyelmed otlétéig valami nem lehet, azután keveseb reménség lehet hozzá, s már úgy tetszik, a tekergésbe sem lesz módja. Életének elvesztése gorombául forog az elméjébe, vagy elbujdosása. Se pínze, se lova pedig, Isten. ítéleti egyedül, mert sok ezerekkel így nem történt.1

Ha még ócsón kaphatna Kegyelmed egy oly kis fiókos ládácskát, vagy ha kis- seb lenne is, mint akit küldőt, volna szükségem reá, leveleket tartani, s asztal ékességéért is.

István mester minden szentségét ot háttá, adig káromkodot az úton. Mikor éppen intették volna, úgy megrúgja a lú, ma sem jár a lábán.

Máramorosba küldtem volt munkásokért, mivel Tavonat Umm azt izen- te vala, amíg parancsolatja nem jű kézhez vételérül, bízvást parancsoljak neki. Aminthogy nincs is kinek resignálni, mert régen ot hagyattam volna. Az commendans2 nem enged ot semmit parancsolni, soha nem tudom, mi okon. A Pogány Györgytül kiváltottakbul hajtottak, de onnét sem lehetet ekét, mert a commendans a várba hajtatta.

Az erdődi dominium[ban] szántani sem akarnak, egészlen pusztán akarják hagyni. Kértek azon, eskettessek, ki miat pusztul, s elkövettem. Ok csak Fekete Jánost okozzák, most biztatom őket, ígírik, ha bizonyosok lesznek benne, hogy Fekete János változik, az elmentek is viszaszálnak.

Az huszti commendansal van nagy bajom. Tavonat Uram biztatására, amint megírtam volt Kegyelmednek, Edesem, ide munkára hajtattam volna a jobbágyokot. Embereimet kihajtotta, fenyegette, hogy ottan semmit ne dispo- náljanak, mert magokot is megfogatja. Parancsolatot senki sem mutat, se nem kívánja. Kinek resignáltatni nem tudom, s így kel vélle bajoskodni, holot se nem fiscus, sem egy, sem más. Talán ugyan gyűlöli Kegyelmedet, hogy eleitül fogva így akadályoskodot? Mit ír Vatai, elküldtem. Már én nem is parancsoltam nekik, hanem miolta Tavonat Uram izente Erős Gábor Urawtul.

Nem kétlem, megírja Erős Uram maga instantiáját, recommendálom magam is, Édes Szívem. Aszonyom Anyámnak elküldtem volt az Ür3 akaratját, jó kedvét látván elmenetelekor, de valóba roszkor eset. Mit ír, megláthatja Kegyelmed. Nem is érti jól búvába. Ha magam nem beszélhetek, nem tudom, hogy lesz, az pedig hirtelen nem lehet.

Teleki Uramot az válaszért addig sürgettem, mit ír, megláthatja Kegyelmed, Szívem.

94