Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25
Prínyi Palkó, elhiszem, megbeszélte, minemű baja volt az németek miá. Akor is könnyen hagyá, csak írásba sem tétethetem vélle a panaszt, kit Hartleben Uramnak beadathattam volna. Az árvíz is elrekesztvén, azolta sem értettem bizonyost rulla. Már most tudom, hogy cselédjeket üldözik, a fejetlen lábok4 el- szökdöstek széllyel féltekbe. A világon mindenek vesztébe van, a jó Isten tudja, hogy lesz dolgok. Hartleben Uranztul kérettem egy protectiót a házokra. Régen megígérte volt, s most nem ad. Soha nem tudom, mi scrupulussa van benne, hacsak Perényi Mihá/y nem álmodozik. De talán nem veszet el az esze, hogy ot ülne. Ha valami orvoslása lehetne, Kegydnzed, Édes Szívem, találna valami módot benne. Feruska roszul van az egyik lábára, nehezen teszi jól le, fájtatja az inait. Borbélyt hozattam neki Tokajbul, s az kötözte, s most is orvosságot hagyot neki. Ezzel maradok Ke^yeXmeánek, Édes Szívem, igaz hites társa Bakta, 18. Maii 1712. Вarkóczy Krisztina mp. P.S. Az jobbágyok szökéshez fogtak, elsőben, úgy értem, Ötvös Miklós Uramnak Varsánybul majd minden jobbágyi elszöktek az éjei. A mieink négy bokor, úgymint Dienes Dani, Kosa Geci, Szabó Matyi, Kosa Mikó, most vannak utánnok. Azelőtt Ördög Péter ment volt el, Diószegen látta Korda. Vagy kézre kerítem, vagy ugyan megtanítatom a némettel Diószegen, amint most is jól hozzálát, úgy hallom, azóta. Pínz- s búzaadajokot mind én tettem le az olcs- vaiaknak, s ez a hálája. P. S.s Teleki Uramhoz minden leveleit bizonyos embertül elküldvén, egyik sem találta othon, s csak árul sem tudtak bizonyost hozni, hol vagyon. Hanem az tisztje felvállalta, hogy utánna küldi, ahol feltaláltatik. Fekete János írja, hogy Teleki Urra Erdélybe van, de úgy érti, hogy nem szintén maga akaratjábul van oda. Már nem tudom, mit kel rajta érteni, meg fogom visgálni. Az kassaijajkot elsőben csak az interesről admoniáltam vala, s még árul is mentik magokot, hogy nem lehet letenni. Megijedtem tűllök a capitalis summa iránt, noha most Nagy Gábor által rájok írtam, megválik, mit vehetünk rajtok. De az eperjesieknek az contractusok hat esztendőre van kötve, kit én nem is re- ménlettem, nem hiszem, semmire vehessük. En, Édes Szívem, hogy idején vádoljam magamot, most ollyan gazdaasz- szony vagyok, most juttatta eszembe Nagy Gábor, hogy szőlőnk van Patakon. Még fedés alat van, most küldtem pínzt reá. Szép economia, más sincs, aki eszembe jutassa. Azzal biztatnak, másoké is maradt úgy, a job időt várván. Már egyszersmind metszik s kapálják, szép vigasztalásom van, hogy társom is van. Éppen ezen írásom végzése után veszem, Édes Szívem, Kegyelmed 5. és 8. Maii írót leveleit, melyre nem oly szükséges a válaszolás. Hanem a tízes ara73
