Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

volna leírni. Nem általfutottam, de jól is értettem, hogy világoson írtam. Vagy bizonyos ember vitte, vagy oly biztatással debreceni bíró uram által, hogy nagyon lehetet hozzá bízni, el nem téved. Meg is értheti Kegyelmed, Szívem, mely nagyob rosztul féltem, s félek is, sok leveleimbül. Valóságos, nem gonoszság- bul, hanem Isten ítéltibül van az, amit helytelenül cselekszik, mert nincs ember, akinek jobban kedvét kívánná tölteni Kegyelmednél. Sok írással nem terhelem Kegyelmedet, csak a securitást nem érthetni. A bizodalomba sohol sincs, kirül nem tetszenék nekem sok okokra nézve. Zöld várba nem alkalmatos nyavolyája miá. Igazán az Isten rajta duplázta meg ítéletit, mert másokwűk illyen állapotban járhatni dolgát jóakarói s atyjafiai által, s az eset miá úgy nyerhet bocsánatot. Az Irfen venné el inkáb, hogy sem irtóztató veszedelmet szerezzen magának. Az a kár, hogy edig is szembe nem volt Kegyelmed Prínyi Miklóssal, talán ki tudta volna nyögni a dolgot, s ő Kegyelme írhatot is volna nekem maga neve alat, hogy mitévő legyen, s hova vegye állapotját.3

Ezzel maradok Kegyelmednek, Édesem, igaz hites társa Bakta, 5. Maii 1712. Вarkóczy Krisztina mp.

1 nem rémhír 2 értsd: a rosszabb minőségű szilágysági bort még olcsóbban meg lehet venni 3 a megháborodott Perényi Mihály ügyéről van szó

349.

Nyírbakta, 1712. május 9.

(MNL OL P 398. No. 37 047.)

[Külső címzés:] Az én Kedves, Édes Uramnak, Károlyi Sándor Uramnak ő Ke- gye/menek igaz szeretettel írám. Posony.1

Istentül minden jókat kívánok Kegyelmednek, Édes Szívem!

Én most egyszer valóba beteg vagyok. Jóllehet ennek előte már alkalmas ideje, miolta változásomat érzetem[!], de kiváltképen pénteken elborzaszta a hideg. Szombaton érkezék Budai Uram az Kegyelmed leveleivel. Minthogy bágyadt álapotal voltam, halasztottam válaszadását. S te[g]nap újonnan elborzasztot az hideg, egész nap s écaka igen roszul voltam. Majd hasonlóképen vagyok, mint az őszei voltam. Anyival még töb nyavolyával vagyok, hogy az mellyemre is roszul vagyok. Nehéz lehellés, hurut, mind rajtam van. Továb mint adja Isten, maga titkában van. Vóna szükségem az írásra, de módom nincs benne, mert igen bágyadtul vagyok.

69