Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25
Az szőlőköt midőn háborgatták, nem is eset oly világos parancsolatja formán Majxnernek, s megértvén, magának azonnal írtam, ha parancsolatjábul van-é, s többet is, ami kellet, s postára adván, semmi válaszát nem vettem. Hasonlóképpen Pulyai Uramnak az ecsedi részrül, hogy említse meg a Feltmarsalchnak. Díszesebnek ítéltem általa, mint egyenesen írni oly kis dologért, mert a stukatúrához való dologrul is ővélle iratot Pálfi Uram is, s attul sem vettem választ. S azután mondta Bakai, hogy már megfordította a dolgot Nábrádi, s továb nem sürgettem. El is menvén Kassárul, meg tudtam hát ezt gondolni. Elhiszem, azért nem válaszolt Majxner, ha valamit értet onnat felyül. Az kipszért mindjárt érte küldtek. Tölt ugyan 2 hét s töb is, míg Fekete János kinyögte, s már akkor csak lóháton sem vihették a víz miá. De az a csudálatos, hogy azt írták, ollyan mint a liszt, edént küldjenek neki. S egy csomót idehoztak, s tiszta kú, hanem ha megtöri. Máskínt mit csinál vélle, nem tudom. S mind ollyan, azon esküsznek. Elküldtem benne a stucaturásmzk, de még válaszom nincs rulla. Az marha ára, hogy nálla van, most írja Tolnai, s hány kel, azt kérdi. írtam most egyszer iránta. Az jáger leánya, hajó volna frajcimernek, nem utolsó nyereségnek tartanám, lévén nagy szükség rá. Az bor igen ócsódik, 6-7 forinton öreg csebrit, s aláb is az aljossát megvehetni az szilágyiba.2 A mienkbe nyúlós is van már. Az búza is ócsób már, mint edig volt. Soha, Szívem, meg nem foghatom én azt, hogy van, hogy ami kevés kölcsön- pínzt kaphat is, megint másnak adja, mint az ugocsaiaknak 5000 forintot, hol- ot már ara a német ráállot volt, hogy elvárja Szént Mihály napig, s Kegyelmed is rá az első 5000-re újesztendő napig, s most pedig Sz ént István napjára kéri. Szintén nállam a követjek, most, jóllehet nem szól, látom, tart s politizál, de azt tudakozza, hogy értem én, mind a 10 000 forint kell-é Szent István napjára. Most ígíri eléb is, nekem is úgy beszélt, mint a Kegyelmednek írót levél tartja, de én három esztendő múlva sem hiszem, hogy megadhassa, hacsak úgy fel nem dúlatja az ember, amint némelyek cselekesznek. Hiába ígíri, lám, akor újesztendőre sem ígírte. Kérte-é most a vármegye, hogy letegye Kegyelmed, Édesem, értek, minthogy még a körmökre nem éget volt a terminus. Ha mivel segítenék az salánki épületet, az úgy lehetne meg, ha kenyeret adhatnánk a dolgosoknak. Már egyéb nem lévén a szép búzánál, az a kérdés, ten- ne-é annyi hasznot, amennyit megen[né]nek a drága búzába. De a szállítása nem kicsiny baj volna! Máskínt oly nagy éhség van Ugocsába, Beregbe, irtózó hallani is. Leginkáb az árvíz miá van, s ha elapad, azonnal széjjeloszlik, kenyeret keresni. Térek már, Szívem, a levele kezdetire válaszolni. Látom nagy nehézségét Kegyelmednek iránta, sok leveleimbe okát is írtam, mentségét is adhatnám, sok 68
