Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25
P.S. Aszonyom Anyám csak nyomorog, a nyomorúság s tűrhetetlenség miá hellyét nem találja. Szánja meg az Isten! 1 a Perényi-kisasszonyokat 2 Thavonat felesége ui. Jakusith Polixena-Jozefa, Koháry János özvegye volt 3 bibliai szöveghely: Amosz próféta könyve (3,6) 4 azaz: megrémül attól, amit talál 5 azaz: nem bízik a közügyek kedvező alakulásában 6 A semmirekellő emberre vonatkozó régi magyar szólás. Barkóczy Krisztina is ebben az értelemben használta a küldönc hanyagsága miatt. 7 Melithné 8 Hartleben generális feleségének 9 valahol elkallódott 10 Auszug 11 értsd: fegyelmezés 12 azaz: a dögvészről szóló hírek felizgatják 13 így, de értelemszerűen inkább: éljenek 14 kimagyarázkodott 15 XIV. Lajos legidősebb unokája, Lajos francia királyi herceg, trónörökös 1712. február 18-án hunyt el 29 éves korában, kanyaró járvány következtében. Nem sokkal élte túl a trónöröklésben őt követő, ugyancsak Lajos nevű fia, Bretagne hercege, aki március 8-án, ötévesen távozott az élők sorából. Hasonnevű kisöccse, a későbbi XV. Lajos azonban szerencsésen kigyógyult a fertőzésből, így ő lett a trónörökös. Mivel ekkor még csak kétesztendős volt, a Barkóczy Krisztina által említett újsághír, mely szerint a kisebbik trónörököst a király magával vitte egy vadászatra, vélhetően nem rá, hanem bátyjára vonatkozott. 16 Wo ist der Fuchs? (né.), jelentése: Hol van a róka? 17 Ebergényi László ördögökkel való elvitetéséről szól Károlyi Sándor 1711. október 15-én Ebergényihez írott levelének egy tréfás utalása is. (Bene regi, 250.) 18 Buday Zsigmond Ugocsa vármegye követeként ment fel az országgyűlésre, s itt feleségének (vsz. Ráthy Borbálának) váratlanul bekövetkezett haláláról szól a tudósítás 345. Nyírbakta, 1712. április 27. (MNL OL P 398. No. 37 044.) Is/mtül minden jókot kívánok Kegyelmednek, Édes Szívem! Egynéhány naptul fogva mind szándékoztam, Szívem, Kegyelmednek írnom, de vártam Marótit óránkínt. Szintén ez órán veszem K egyelmed Bécsbül 9. Apri/L írót levelét. Nem kevés hátramaradás a Maróti késése, mert amint megírtam, az assignatio párjával keveset érünk. Az mely kétezer rénes forintot Pósalaki küldőt vala, azt idestova alkalmasint elosztottam marhavételre. Debrecenbe is le- küldöttem vala az mostani országos sokadalomra, gondolván, talán pénzt ottan adig, míg az diószegi pínzt felvehetem, kaphatok. S szintén most érkezék Tót István. Marha elég volt, tősér, a vizek miá, nem mehetet. 50 forinton, s 45[-ön] jó alkalmatos ökröket vehettek volna, és így ottan megcsalatkoztam. Csengeri vásárba is adtam volt 500 forintot. 45 forinton eset párja, csak 12[-t] vehettek. Most Margitára van Csanádi Uram 400 forintal, Komlósi Szőlősre indult. 500, aki még vagyon, a várdai vásárra hattam Áldozóra. Már nem tudom, nem lesz-é drága, ha 50 forintnak alatta nem vehetjük párját, mert ezek 62
