Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1723. február 4. - [1723.] december 8

Csudáivá olvasom a gonosz emberek3 dolgát. Máskínt úgyis tudtára volt sok nagy embereknek, kiknek Kegyelmed meg is köszönte, s úgy is hazugságba maradnak. De igen nagynak tartom, micsoda gonosz mesterségei élnek, szégye- nítse Isten őket.

Ezzel maradok, Szívem, Kegyelmed igaz hites társa

Varkóczy Krisztina m.p.

Az kertész mi tájba mehetne el Károlyba, örömest tudnám. Győri a gubát s pokrócokot készíteti-é? A kaplyonyi studentek4 sürgetik a pokrócot, a kuldusok is elbírnák a gubát a meleg miá.

Az gvárdián refectoriomba, s lector, s gvárdián házába való kályhákat sürgeti, azt írja, meg is ígírte Győri.

1 elírás Olcsva helyett, hiszen szeptember 4-étől 21-ig innen keltezte a leveleit a Salánkon időző férjének 2 a fia tanulmányai 3 utalás a rosszakarókra és irigyekre, akik mindenféle men- de-mondát terjesztettek Károlyiról titkos tanácsossá való kinevezésekor 4 tanulók

673.

Olcsva, 1723. szeptember 12.

(MNL OL P 398. No. 37 436.)

[Külső címzés más kézzel:] Az én Kedves Édes Uramnak, Gróff Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének, igaz szeretettel írám. Salánk.

[Külső feljegyzés:] A tarcali hordókot és átalagokot hol, menyit csináljanak? Ügy tudom, van parancsolatjok, emlegeti Mohos is.

Olcsva 12. Septembris 1723.

Édes Szívem!

Leleszrül megérkezvén az levelek, ím, többekkel edgyüt küldöm, Édesem. A Ferus okot vevén Kegyelmed leveléből, hogy a téglaégetésnek kezdetin bár jelen let volna, s azt is megértette, hogy Polereczki nincs othon, elkéredzet holmi dolgoknak megtekintésére. Holnap viszavárom, Vater Mihályt is, hogy elhozza, meghattam volt. De másfelől eljöt, s most nállam van. Csináltam bajt magamnak, már 15[-en] vannak. A provincialis mit ír, elküldöttem, Szívem. A gvárdián is retenetes dücsősséges hírnevet ígír, hogy it fog szaporodni a szerzet.

596