Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1722. január 27. - 1722. december 4
Károly, 18. Apri'lis 1722. (MNL OLP398.No. 37 375.) 601. Nagykároly, 1722. április 18. Édes Szívem! Még edig Poroszlórul írt levelénél Kegyelmednek utólbit nem vettem. Akartam azért, Édes Szívem, ezen levelemet Kegyelmed látogatására bocsátani, mely is hogy jó egészségbe találja Kegyelmedet., Édesem, szívből kívánom. írhatom Kegyelmednek, Édesem, Madár Jánost fellázasztom Salánkon, hogy ide kel jűni. Eljöt Baktára, s magamhoz hívatván, azt mondja, a házat felrakta, úgyhogy már őnálla nélkül véghez mehet. Az háznak kűmívessel való falai meg- rakásába sok akadályt mond, legkivált, hogy égetetlen téglánál egyéb nincsen, melyben se pelyva, se szalma nem lévén, éppen nem jónak mondja. Égetni hirtelen nem lehet a sok munka miá, anyival inkáb, hogy húsvéttul fogva Győri igen-igen beteg. Nem is írt semmit, csak amit mond szóval Madár János, azt írám. О azt is mondja, nem kel terhelni kőrakással az házat, sokkal job és állandób és könyeb is lesz abroncsforma hasítot veszőkkel ritkán megfonni, s jó pelyvás sárral megtapasztani s vakolni. Már ál Kegyelmed dispositióján, mikínt parancsolja. Minthogy ot a kűmíveseknek semmi töb dolga nem lesz, ha tapasztják most a gerendák berakásánál, s ha téglát égethetnek is, a rekeszeit csak nem rakják, úgy mondja Madár János. Téglával azért агокшк is it kel dolgozni. Már Kegyelmed, Szívem, mit parancsol, s mit ítél, mindnyájoknak lehet-é itten mészrül s jó fövenyrül és munkásra/ elegendőképpen providiálni, s úgy fizetések tői, aszerint disponáljon. Mert őtöllök hallom, s mondom, írják meg, de senki nem meri. Azt ugyan tapasztalom, hogy a marháknak elesése miá minden belső munkába, csak lisztkészítésbe is, kiváltképpen való nagy bajjal vagyunk. Ügy serfőző, bodnár szükségeire ezután lisztet, árpát is csak innét kel szállítani. A hutához is, úgy mondják, hogy búzájok sincs már. Melyre nézve a bijalok kiváltképen való segítségnek volnának, ha sietne leküldésével, a fövenyhordásba, kirül magának is írtam Turcsányinak. Madár Jánosnak ujjab conventiót adtam, mert úgy kívánta. Eleget voltam rajta, hogy míg Baktán dolgozik, napszámra alkudjam vélle. Kilenc garast is adtam volna neki napjába, mintsem ice bort s a többit, de a conventiójátul el nem állót csak adig is, míg ot dolgozik. Nagy dolog ily szűk pínz idején. Ok feljeb verik fizetéseket az réginél is, holot felével majd elélhet, mint mikor drága az élet, avagy a maga országába. Az legínyének vagyis inasának is már többet kíván, mint edig, a hat német forintnál. 466
