Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1721. január 14. - [1721.] december 21

Károly, 22. Aug usti 1721. Édes Szívem! Már régen nem vettem, Édesem, Kegyelmed levelét. Nem tudom mire vél­ni, félek is, ha nyavolyája miá gátoltatik Kegyelmed, Szívem. Én, az leányom­mal edgyüt, állapotunkhoz képest, egészségbe vagyunk most, Is termelt hála. Baktára akarunk fordulni vagy egy hétre, de még edig a látogatóktul dolgom­hoz sem láthattam. Ma mene el Gvadányi Uram is az öcsémmel2 edgyüt tüllem. E napokba mindazáltal a régi alteratióim háborgattak, a fejembe való változások, s szomorú gondolkozások, amely egész ijedség, nagyob a fekvő be­tegségnél. Nagy hévségek ütöttek meg, annyival súlyosab volt, mint azelőt, s a szívem igen dobogot, úgy, hogy a baloldalomon nem is fekhettem. Egyéb külső okát nem gondolhatom, hacsak a leányom miá nem újult. Kolosvárt volt volna inkáb, ha Istennek tetszett volna, láttam volna, mit szóltak volna hozzá, mert se kibeszélni, se kiírni nem lehet. Már Isten kegydmébül naponkint közelget az leányom lebetegedése. Micsoda politiát kel tenni a Generalis3 és Generalisnéval, írtam vala Kegyelmednek, a ke- resztattyaság iránt, mert amikor meglesz, akor késő, vagy csak, ha Isten azt adja szerencsésen, állítsunk képébe valakit. Kegyelmed elkövetheti onnét is, ami kel. Ha Bécsbe talál Kegyelmed, Édesem, menni, a Ferusnak ott kén posztót ven­ni. Az itvaló semirevaló postóval csak a munka. Ha ollyan szép kék selyemposz­tó találtatnék, mint a Rákóczié vala egykor, én ollyat szeretnék. Bárcsak vagy két rendbeli gombot lehetne ot venni, aféle kűbül valót, aki mindenhez illenék. Ha még ot Bátorkeszibe valami ezüst gombok volnának! Sok volt nekünk, akit nem is viselne még Kegyelmed, az is mind jó volna, csak le kén hozni. A cseléd posztajárul is, amint írtam, ha onnét nem providiálhatni, az itvaló időnap élőt csak lemellyed4 rullok. Az Cancellarius пак5 ígírt borrul, amint írtam vala, Szívem, tudósítani ne feledkezzék Kegyelmed. Úgy veszem észre, Erdélybe venné kezéhez örömest. Ezzel maradok Kegyelmednek, Édes Lelkem, igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. 1 1 Budán, Esztergomon át Bátorkeszi. 2 Koháry András Józseffel 3 Virmond 4 lefoszlik, le­kopik 5 Bornemissza Jánosnak 445

Next

/
Oldalképek
Tartalom