Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14
Az klastrom igazítása felette szükséges, késedelmet nem is kíván. Ha Kegyelmed gondolja, hogy az itvaló kűmívesekel be nem érné, hogy hozzá nem tudnának, onnét parancsolhatna a conventiósnak, a jónak, lejövetelirül. Noha Pater Roll Uram, ha Kegyelmed megengedi, magára vállalja, hogy corigáltatja. Igen jól alkalmaztatja magát, ugyan szívesen is van minden munkás körül. Prínyi Pál el nem jőve. Az dolognak meg kel lenni. Sokkal díszeseb Kegyelmed jelenléte nélkül, mert ez csudálatos. Az dáma szörnyű sírást teszen, csak szintén ágyba nem esik. Eleget próbáltattam azolta is Serédiné Aszonyom által, ha megmásolódhatnék, kit is majd erővel tartóztatok it, síró-, nem örömanyának. De csak megvallja, maga személlyé iránt nem bánkódik, most is lelke nyugodva lévén rajta, hanem a Kegyelmed haragján siránkozik, minthogy megen- gesztelésérül reménsége sincsen, az páterek noha azzal is vigasztalják. Én sem biztatom, ne láttassam azzal is rábiztatni. Csak az hol lakásárul gondolkodik s törődik, de az más félnek csak van reménsége Kegyelmedhez, úgy látom. Ebbül már én is tapasztalom, amit írásba olvastam a szeretet erejéről, aki az erősseket s bölcseket is meggyőzi. Az Istenhez való ugyan a jóban, az testi természeti indulat[á]bul való pedig, ha mindenkor nem is a vétekre, de az ily- lyen vagy kissebbítő dísztelenségekre ráviszi az embert. Kivált, aki magában bízik, magának hagyatik. Én is ennek tulajdonítom ezt, mert soha nem hittem volna. Azért, Szívem, könyörülni illendő, ha mind üdővel is, mert az ember csak ember. Вarkóczy Krisztina m.p. 1 Szuhányiéról 2 Perényi Éva 3 értsd: ámítván 4 Szentkereszti Mária 5 fiukat 532. Bakta, 1720. július 14.1 (MNL OL P 398. No. 37 292.) [Külső címzés:] Az én Kedves Édes Uramnak, Gróff Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Károly. Bakta, 14. Julii 1720. Istentől minden jókat kívánok Kegyelmednek'. Kegyelmed levelét szeretettel vettem. Már mi az leányommal idevártuk volna Kegyelmedet egy-két nap múlva, gondolván, hogy Keresztúrban ment. De ma 377
