Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14
abba, hogy a conversatiót nem távoztatta idejébe, ő is ember, s megbocsátható azért. Kiváltképen, hogy bűnt nem ítélhetni rulla, az ki minden gyűlölség- re volna méltó. Azért továb is követem Kegyelmedet, Szívem, hogy búsítom, de mégis kérem, ne vesse ki attyafiságos gratiajábul, hogy így importunuskodom érte, mert amint írám feljeb, azok az okok visznek rá. Engem nem is kért, csak a nagy kétséges gondolatokba való gyötrelmes állapotját tapasztalom. Idegenyel is szüntelen cselekszik Kegyeljed irgalmasságot, ő is Kegyeljed nélkül mit csinálna, meg sem foghatom. It Aprillisi havunk is bővön vala tegnap, én mégis it vagyok Fiam Uram miá. Holnap akar indulni, van is bajom, elrontja a leányom lovait, soha sem építi pedig. Ezzel maradok Kegyelmednek igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. 1 a Perényi Éva férjhezmeneteléről 2 Szuhányi kisebbségi érzését, aki alacsonyabb származású volt 521. Olcsva, 1720. április 12. (MNLOLP398.No. 37 284.) [Külső címzés:] Az én kedves Uramnak, Gróff Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Bü/orkeszi. [Külső feljegyzés:] Két vég bécsi sinórt, tengerszínt vagy amicsodás ócsób volna, vetessen Kegyelmed, Édesem, lévén nagy szükségem rá, it nem kaphattam. Egy fejér violaszínnel tarka alsószoknyát kén venni, 6 vagy 7 máriás az ára. Tudhatja Rosalia is, micsodás volt, kit Évának Komáromba [vettem], s az csúzi sidónál is eleget találni. Az Kaposvári ágya paplanostul hova let, had menne végére Turcsányi Uram, mert úgy értem, Vater Gányi Uramnak maga ágya vagyon. Volna szükségem rá, tudom, Vater Kaposvári el nem vitte. Olcsva, 12. Aprilis, 1720. Édes Lelkem! Én Isten kegyclmébül idejöttem, elsőben elbocsátván Fiam Uramat. Az leányom Éradonba fordult, onnét Baktára s azután ide. Már míg Kegyélmedtt 361
