Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14
Az szomorodot felekrül5 egyebet nincs mit írnom. Az egyik mulassa magát, de a másikrul máskínt kel gondolkodni, mert Antal példája haszontalan, lelkiismeret szerint nem is jovalhatni. Mostanság ugyan én árul nem szóltam, de a resulutiót tudom, vagy egy, vagy más lesz. De továb élete jövendő mivoltát semmi reménség fejébe nem halasztja, míg jobban el nem múlik az üdő, s az betegeskedés is nagyob mértékbe környül nem veszi. Adig kételen valamit cselekedni, s egy bízót emberének még eleint kijelentette, ha e nem lehet, van célja egy felé, aki annál is alábvaló hivataljára s mind személlyére nézve, hanem vagyon háza oly helyen, ahol isteni szolgálatot találni. S nemessége is megvan, de igen csekély értéke az egy jámbor erkölcse, s jó feleségtartó, mert próbált afélét, ara is resolválta magát. De jól tudom, az oly contentumára sem lesz, ha ugyancsak ara kél. Bárcsak hasznát vehettem volna. Ezzel maradok Kegyelmednek igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. 1 valamilyen rögzítő kötésről lehet szó, mivel Andrásssy megemelte magát (ld. az 1720. március 29-én írt levelet!) 2 utalás Ferus éjszakai felijedéseire 3 ti. a piarista rendtársai 4 oltóággal 5 Perényi Éváról és Szuhányi Mártonról 520. Nagykároly, 1720. április 8. (MNL OL P 398. No. 37 283.) [Külső címzés:] Az én kedves Uramwak, Gróff Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Bátorkeszi. Károly, 8. Apr ilis, 1720. Édes Szívem! Bátorkeszibül 30. Marói költ levelét Kegyelmednek szeretettel vettem, melyre válasz sem szükséges. Mindenek jól vannak, csak a fundatorok vállalják fel. Talán még némellyikwek hírével sincs, noha én úgy hiszem, megcselekszi mindenik. Édes Szívem, kérem szeretettel Kegyelmedet, nehéz néven ne vegye, hogy ily kedvetlen dologrul1 kel alkalmatlankodnom, de minthogy Isten rendelésébül az tudót személynek anyja hellyet rendeltettem, lelkemismereti kötelez, hogy amit a két rósz közöt jobnak látok, megjelentsem. Tudja maga is, Kegyelmed, én még a rendes házasságba is ritkán és nem örömest egyelítettem magamot, hát a 358
