Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14

rekas egészségemel nem dicsekedhetem ugyan, de Isten jóvoltábul kezdet szűnni már a catarus, s nagy hurutja nincs is rajtam, hacsak ezután meg nem nyomorít. Az szént ünnepeket Pál Urfival s Bagosi László Urammal töltjük, s valamely tisztek is vannak Splínyi Uram regementjébül. Isten jóvoltábul rendivel megvan az isteni szolgálat.

Nagy Gábor kívánsági mind betöltek, maga is helybe háttá, hogy rövidség nem volt, ami még hátra van, az is munkába van.

Valóba sok változások után érheti ember a bécsi solicitatiónak végét, amint Kegyelmedéül értem, de csak már ezután ne lenne valami gátlás benne. Mind- azáltal az borok szállításában igyekezem. írtam Nagy Gábor Uramnak, minde- nekrül informatiót várok ő kegyeiméiül, mert ot is igen olcsónak hallom a bort. A Tiszán túl való, csak elhiszem, pünkösd után it is elkel 4 poltúrán. Most ugyan beregszászi bort eleget s jókot lehet venni kilenc-tíz forinton. En ameny- nyi bort kiárultattam az aljossába a salánkiak közzül, majd mégannyit vetettem a falun, Salánkon, akiket igen finomoknak dicsír Győri.

Az szép ember2 dolgát ami illeti, Édesem, elég ideje lesz megmondani Kegyelmed hazajövetelivel, mert én, aminthogy edig is se jovallással, se ellenzéssel bele nem egyelítettem magamot, mindeniknek nagy oka van, s egyiket sem akarom. Bajos azt áltáljába ellenzeni, ha nem mutat más job módot az ember továb való életére a más félnek.3 Az pedig nem csak bizonytalan, de emberi mód szerint majd lehetetlen is, mert a haszontalan várakozással nem nevekedik, hanem apad a szerencse. Már itt egyébkínt is csak az Isten tudja, mint vagyok, nem nyugodalmat, hanem bajt hoztam magamnak. О cselekszik, amit cselekszik körülöttem s gyermekim körül. Most jó reménség fejébe nem szomorítom azért, de máskínt is, Szívem, ha ezt elbontják eléb, mást kel keresni, mert hogy Antalt4 kövesse, abba semmi sem lesz. Talán az is megbánta. így sem maradhat mind holtig. Árul ugyan még beszélhetünk, csakhogy ha másunnat nem lesz, it a táján5 nem adatik.

Vajha[?] búsulok, Szívem, hogy elfelejtettem írni, a csábrági széket meg lehetet volna most nézni, s ithon kicsináltatni, akár Bécsbül hozni.

Ezzel maradok, Édesem, Kegyelmednek igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p. 1

1 1720. április hónapban 2 Szuhányi Márton 3 értsd: ha nincs jobb kérője Perényi Évának (más fél) 4 talán Esterházy Antalról van szó, aki a száműzetésben másodjára is megözvegyült 5 környezetében

355