Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14

vétra le nem teszi a Kamorának a pínzt, más ugrat a jószágba. Ily nagy kárát látván, én az Erős Gábornál valót odaadom. Máskínt szót sem tennék rulla, de hogy nekünk is, tudom, kel. De ha csak annyi híja lesz, talán kipótolhatni, vagy mástul is kérhetni annyit. Farkast Éradonba akarja commendálni tisztnek, máskínt már az a jószág úgy nem lehet. Eleget mesterkedtünk, de Nagy Pállal sem lehet boldogulni. Én pedig Baktán próbálnám, csakhogy a pincére nagyob gondviselés kel, mind a leányom s magam boraiba is lesz ot pedig. Most csinálják, mert a mostani bor a jó pincét megkívánja. Andrási bízik, hogy kevés alkalmatosságra jó len­ne Farkas. Kegyeljed maga tetszéséről tudósítson. Sok kén most Poroszlóra, Szántóra magunknak is. Csudálatos, Nagy András Olá Andrással öszve nem fér. Szombati tiszta gaz, sok actáit hallottam már. Ezzel maradok Kegyelmednek, Édesem, igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. 1 azaz Károlyiné érdeklődésére 2 itt: sürgeti 3 értsd: amíg a pestis miatt nem lehetett Erdélybe utazni, Haller Gábor folyton békétlenkedett 4 Perényi Éváról és Szuhányiról 5 Kállay 6 Boér 512. Olcsva, 1720. március 9. (MNL OL P 398. No. 37 276.) Olcsva, 9. Marói, 1720. Édes Szívem! Baktára fordultam vala, majd negyednapig lévén oda. Fiam Uram falóba nagy gyötrelembe vala a szélkólyikába. Egynéhány ízbe rájüvén, mégsem tisz­tult ki, csak úgy vesződik. S ottan vettem Kegyelmed 23. írót levelét, s hazajü- vén, megint 27[-én] és az katona által [hozott], 22. Februarii írottakat, Édesem. Legelsőben is, Szívem, a piaristák dolgát ami illeti, szőlőt s földet lehet adni, írón földet eleget adót. Kidé úgyis aquisitum, jó lenne talán onnat és a tasná- di szőlő, mindazáltal ahol Kegyelmednek tetszik. Nállam lévén Ötvös Miklós, ráígírte magát, egy személyre teszen fundatiót. Erőssel elfelejtettem szóllani, nem tudom, mit vehetek rajta. Kegyelmed pedig Sz<?w/-Iványl Uramat is próbál­ta volt. Azt sem kel hagyni, hiszen azok iránt csak legyen assecuratiójok, nem oly hamar lesz is contentusok vélle, és így meglehet. Tudom, az Méltóságos Egri Püspök, ami híjával lesz, betölti. Az való, Szívem, hacsak az anyaszíróegyház­345

Next

/
Oldalképek
Tartalom