Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14
Olcsva, 9. Februarii, 1720. Édesem! Ezen levelemmel akarván Kegyelmedet meglátogatni, kívánom, találja jó egészségbe. Edig, elhiszem, az lakadalmakon általestek. Itt nállunk csak az atyafiak farsangolnak. Serédiné Asszonyom is leérkezvén közinkbe, most az egész csoport Baktán van nagyob részint. Vasárnap Gyarmaton kellene lenni, s kedden it az atyafiságos companiának, ha az út engedné, de oly felettéb való hó esvén a nagy sárra felyül, szörnyű rósz út van. Kivált a mi erdőnkön, hogy senki most nem jár. Isten őrizheti az kövér vetéseket az kipáriástul, s talán a szőlőnek is árthat. Igen lágy sár az alja, nagyon kimenvén eléb a fagya a földnek. Szentkeresztiné megunta az mi földünköt. Ha jovul az út, csak felindítom Poroszlórul, ha megváltoztathatnák. Az tavaszi kerti veteményre siet. Csak, Váciul fogva, félek a rút út miá, hogy mennek, kirül való Kegyelmed rendeletét is még adig vehetem. Bezzeg, ha a sáfár jűne, jó volna öszvecserélni, akin azjű- ne, ezt felvihetné. Antalikné hogy beállót, akarom, bezzeg ha ő jűne le, örömest érte hagynám Turcsányinak a Svájcért, de elhiszem, ő rá nem venné magát. A mostani major- né bezzeg roszul gyűjtőt, az írós vajat is ki kel főzni. Avas, bár ne küldte volna le a sáfár kóstolatlan. Egy máriáson, úgy mondják, vehetni it is vajat, inkáb ot azt eladván, jót vettem volna it hellyébe. Szályfárul, úgy mondják, Kegyelmed most Musajba és Salánkra nem parancsolt, talán feledékenységbül. Én ugyan meghattam Taraczközinek, tudom, hogy kel. Édes Szívem, minthogy Dombrádi nemcsak Királydarócon, de Kaplyonba is Dombrádi, mikor megintetet vala, az részeges, maszlagos dolgairul levelet is adót volt magárul. Ügy mondják, bevitték Kegyelmedhez. Ha Jasztrabszki tudná, hol van, kérem Kegyelmedet, tudósítson, mert volna most szükség reá. Talán zabolája tétetődhetnék vélle. Ezzel maradok Kegyelmednek, Édes Szívem, igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. 1 1 Uramnak, Károlyi Gróf Urnák, О legszentségesebb császári és királyi Felsége tanácsosának és altábornagyának. Tokajon, Budán, Esztergomon, Bátorkeszin át. 337
