Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14

ti mód szerint van. A molnárra ráparancsolt Pogány György Uram is, de csak a borsovai malomba állót.

Egy bányába sincsen kű, elég fogyatkozás, az út már bomlik. It volt a ciper- res,3 csak nem akadtak jó kűszálra.

Dicsíri a salánki nyájat, most is leélhetnénk benne. Az it való malacok, a szokás szerint, valóba slejtesek, talán még felveszik magokot, mert szem élőt esznek. Kordával vettem rendbe minden dolgokot, nyavalyás Naményival igazán csak vesződöm. Az kár, hogy míg kemény idő volt, a vetésen nem jártatták, mint mások, igen használt volna. Már erőssen lágyul az idő.

Van bajunk az őrhajóval. Esküsznek menyre-földre mind az pínzes munkások, sohol nem találok ollyan felette öreg fát, amint kén. Nem csak a Bagón, akit feljártak, de az egész Tisza mellet való erdőkön is, mert a Szeged tájéki emberek mindenüt elvették egynéhány esztendőkbe. Sőt, hogy nem kaphattak, épen Veresmarton vettek utoljára. Hanem it az apáti erdőn vágtak, s azt munká- lódják. De a legnagyob sem mehet nagyobra 7 ölnél, s a tövénél mintegy nyakig ér avastagsága, azt munkálódják már. Kordajovallásából az Gombáson akarok csináltatni a Szamos parton. Hogyha ez jó nem lenne, avagy az job lenne, egyiket eladhatnók. Megválik, mi válaszom lesz, Székely Józsefiek írtam.

Az méz mindenüt ócsó, én mindenüt megtudakoztattam. Ha különben nem, 7 forinton is eladatom.

Az székeken a címert nem tudják szűni, kivált, hogy sokbul ál, s igen kicsinyen esnék, nem mernek hozáfogni. Nem is látták, mikínt formások.

Van dolgom a sok instánssal. Az károlyiakéval szükséges Kegyelmedet terhelnem, kiknek engedi el, mert ez sokra megyen. Meghattam, akikken mászor nem vettek soha, most se vegyék, de akiknek engedelem kel, Kegyelmedtől várok. Azért, hogy engem megcsalnak, Kegyelmed pedig ösmervén őköt, kik érdemesek. Mert amely mesterember szüntelen dolgozik, ítéletem szerint méltó, hogy máskínt ne taxáltassék.

Fiam 11гш farsangolni indult Gyarmat felé Jánkra, Szakmárra, onnat Endrédre lakadalomba. Klára Jánkról elválik Királyháza felé az egész nénjeivel Szent Pál napjára.

Ezzel maradok, Édesem, Kegyelmednek igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p.

Isten kegyelméből most a gyermekek egészségesek, magam is türhetőképen vagyok, Kegyelmedről örvendetest kívánván hallanom, Szívem.

Az fűalját4 ezután teli gyűjhetni fosztot tahival,5 azért küldtem nem lesz késő, de az derékalj nak, meg dikóra, vagy más burítékkal valami könyű, s ne legyen drága.

325