Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30
tam, ha in natura kitartatnók a lovakot. Ha hirtelen nem vehetem Kegyelmed tudósítását, Szívem, ami job, úgy cselekszem. Az sidó, egyik, már ben lakik a házba, a többi is eljő, úgy mondják. Az vám iránt nekünk is lesz bajunk. Kaplyont sajnálják, kit én nem is tudtam, de hiszen az Mérgesd és Kraszna vámja megmarad, tudom. Az tasnádi levelek,1 Szívem, kinek lehetnek kárával? Akié mindenek, legyenek azok birodalmába, minden ke[re]sztyén ráhagyhatja. Én nem halgatnám el, mert máskínt nem boldogultatnak. Az lápispataki processust fogom keresni, de most estve veszem Kegyelmed levelét, s elmarad a postáról a levél, ha késleltetem. Az kis tintásláda kulcsa, úgy gondolom, it van, de hiszem, késő volna felküldeni, kinyitják adig, tudom. Egyéb parancsolatira Kegyelmednek lészen gondom, Édesem. Az vöm levelét mostan veszem, két falujába ben már a pestis. Egyik anyira ha van Sz<??z/páltul, mint Kaplyon ide, a másik még közeleb, mégis ot lakik. Annak örül, hogy sok ember még ki nem holt. Hogy láthassa Kegyelmed, Szívem, ím, elküldöm, mit ír. Az Majgrad és az másik suspiciós falukba is már continuáltatik az pestis, kit megírtam vala Kegyelmednek, Szívem. Az bor ócsó, mégis csak hat poltúrán foly nagyob részint mindenüt. En csak a huruttal vesződöm, Szívem. Maradok Kegyelmednek igaz hites társa Вarkóczy Krisztina m.p. Az Ferus köntösét csak cifrázza a nénje. Én is övét készítenék hozzá. Egy kis veres ládába vannak selymek, küldje vagy hozza le Kegyelmed a karmasin szín, ö[v]nek való selymet belőlle, ezüstéi veretném, mint az Kegyelmedé. De meg kén várni magához egyik övét, s lehozni a gom[b]jait is, hogy it meg is vettethetném s gomboztathatnám. Az supellát és székborítók felől írtam vala-é, nem tudom. Talán szükséges volna lehozni, aki az idevaló ágyhoz van csinálva. Kristóf is szerencséjét kívánván keresni, nem akar továb szolgálni. Ha valami jó iíjat találna Kegyelmed, pohárnokok valót, nem ártana hozni magával. Az pater habitussának való el ne felejtődjék. Ugyan szégyenlem, hogy oly rósz a ruhája. Az K[l]árán látszik, hogy búsul az erdélyi pestisen. Prínyi Zsófirul írt levelet nem láttam volt, én, csak egy sem jöt, akit fel nem szakasztottam. Baranyai Uram írogat, oda nagy csendességbe vannak, valami bányát akarnak kezdeni ő Felsége részére. Maga is odajárt, s egy darabocska üveget küldőt, akit maga talált, s töb is találtatik ot. Éget és metszi az üveget, mint a gyémánt. 1 Ld. a 37 234. sz. levél 3. sz. jegyzetét! 292
