Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1717. január 19. - 1717. december 21

is még frissen viseli magát, Ferus látni ma küldöttem. Újobban Pestát a hideg csak leli. Adjon Isten Kegyelmedrül örvendetest hallani.

Gyulai Uram az kétezer forintot felvevé, ha már Ferusért befizetünk, csak költségre való pínzünk sem marad s cseléd ruházatjára. Talán ad Svet búza fejébe, noha tapasztaló, teljes tökéletlenségei. Gyulai Uramnak is van baja vél- le. Ügy veszem észre, hogy ő már semmivel sem adós, sőt az beszálítot életet is mind adóságba vette. Honnét reménlhetnék, Szívem, vagy várhatnék költséget, ha Svetbe megcsalatkoznám, kivált, ha a szegíny Ferusomot doctorhoz kéntele- nítetném küldeni. Gyulai Uram mindenre kész, előre is elmenni Bécsbe, s közleni a doctorral. Ha magam is megláthatom az gyermeket, megválik, mire re- solválom magamot.

It, Szívem, az szárazságra várnak, semmi vetemény nincs most egyszer konyhára való, hacsak pínzen nem szerzünk. Még káposzta is elegendő, lencse is igen kevés let. Az borok eladásába mesterkedem, Gyulai Uram mondja, tavaszai mind el lehetet volna szerzeni, ha tudta volna. Az neupolitanus lovakot meg akarnám hizlaltatni, s valamint s valahogy, de csak el kel adni, mert bizony nagy kárt vallunk benne, ha megcsonkul. Azután inkáb nem veszik meg, s így a széna s abrak pedig menyire megyen csak egy esztendő által is.

Bizony, Szívem, igen szükséges Kegyelmednek az marháirul gondolkodni, mert mindenfele igen drága és szűk ezen földön a széna. Már, hiszem Itfmt, az töröktül megőriz, csak jó lesz Poroszlón valamit indítani. Tudom, Sőtér Uram írt Kegyelmednek Csány iránt. Egész liniában esnék az ot való birodalom, onnét csak a Dunára lehetne szállítani mindent.

It nem maradt egy veres bornál töb, azt is kel vennem, már ugyan olcsób az óbor.

Édes Szívem, az miket mind magam dolgába, s mind Kláráéba parancsoltam, Kegyelmednek mindeneket jedzésbe küldök, mert ha senki nem nógatja, tudom, elmulatják. Oly reménségel, hogy talán nem oly felettéb való dolgai lesznek most, mint edig, mivel nem oly veszedelmesek. Mindazáltal, ha Kegyelmed nem érkezik reá, adja Domahídi kezébe, s parancsolja meg, sürgesse szüntelen, s ha mibe elő nem mehet, Kegyelmednek akkor adja híré. Ne legyen, Édesem, terhére Kegyelmednek, hogy ezekkel búsítom, mert tudom, máskínt semmi sem telik benne.

Ezek után maradok, Édes Szívem, Kegyelmednek igaz hites társa

Вarkóczy Krisztina m.p.

239