Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1717. január 19. - 1717. december 21
ták menni a népséget, minden gazdát egy háztul másodmagával. Az pápisták az papjokal, az idegen vallású[a]k mesterekei vagy nótáriusokkal, 12 forint büntetés alat. Van nagy bódulás Bátorkesziben is, félnek szörnyen, hogy ot valamire erőltetik, alig győzöm biztatni. Örömest it imádkoznának, de én csak meghat- tam, bemenjetzdk. Csak megijesztette a plebanus ezeket, s már keresztel, temet, avat. Vannak nagy szorongatásba s félelembe továb való dolgokrul. Már, Szívem, mesterünk nincs, az iránt parancsoljon Kegyelmed. írásba legyen, ha fogadunk, ennek is egyenlőképpen fizessenek-é a visitatióban, amint van. A pater kért, hogy magam is írjak Kegyelmednek, hogy ha maga nem fogja Kegyelmed végbevinni, az búcsúi és mocsi filia állandó nem leszen, mert csakugyan Mocson akarnak plébániát felállítani. Magunk Klárával még egészségbe vagyunk, Istennek há[la]. Ezzel maradok, Édesem, Kegyelmednek igaz hites társa Вarkóczy Krisztina m.p. P.S. Ezen órán érkezék az Kisaszony4 Nagyszombatbul, az fiamhoz semmi re- ménség nem volt. Bíróné Aszonyom fogadást tett Szént Antalba, s oda fogja vinni. Ezért sem hozhatták haza, s máskínt is igen erőtlen. Gondviselés jó volt rá. Az gyermek elszáradot s erőssen hurut[os]. Gyulai Urammal közlöm, s csak azon leszek, felküldöm Bécsbe, s onnat Czelbe. Mindazáltal, ha Kegyelmed tudósítását vehetem, hogy szeptemberbe feljöhet, ara várakoznám. Kivált, ha a nyavolyának vá[l]takozása az halasztást elszenvedi. Valamely orvoságot adván a paticarius, másfél nap semmit sem operált, azután mód nélkül sok materia takarodot ki belőlle szenvedhetetlen. Eleintje] fekete, azután sok forma válto- zású, míg megszűnt. S míg még nagyon munkálódot, megállítani sem merték. Elég az, elszáradt a gyermek, s nagy sorese is volt, úgy hogy hozá sem nyúlhattak. De az már könyebedet, enni is kezdet, de igen bágyadt. 1 Koháry János császári kapitány valóban elesett Nándorfehérvár alatt 2 az egyik öröm Savo- yai júliusi győzelme az örökösödési háború nyugati hadszínterén, a másik Belgrád bevétele volt augusztusban 3 a „Téged, Isten dicsérünk” kezdetű, hálaadó egyházi énekről van szó 4 Perényi Éva 442. Bátorkeszi, 1717. augusztus 30. (MNL OLP 398.No. 37 204.) [Feljegyzés a levél külsején más kézzel:] Gróff Barkóczy Kristina néhai Gróff Károlyi Sándorné levelei az Urához. 236
