Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27
(MNL OL P 398. No. 37 149.) Édes Szívem, Isten minden jókkol áldja meg Kegyelmedet, szívbül kívánom! Még 7. és 19. Octohns írót levelét, Édesem, Kegyelmednek csak mostanság vettem, holot annál utólbiakot, egynéhányat vettem. Nem külön[ben] 25. Octobris költet is az estve veszek, Édes Szívem, szeretettel, melyek jobbára váloszok lévén, nem szükség sokat írnom, Edesem. Megvallom, ugyan nem álhattam nevetés nélkül, hogy, Szívem, az békes- séges tűrést oly édesdeden commendálja Kegyelmed. Még az najburgi új barát sem érne vélle [semmit]. Az mind szent igaz, amit ír Kegyelmed, de ennek előtte örökké biztatót, innet s amonnat lehet, de már elhittem, csak neki kel ereszkedni mind az olcsvai mesteriek. Az kassai procurator, Vater János is azzal biztatja magát, ha vihet alamisnát, viszen, ha nem lehet, Szént Ferencre bízza őköt. Annak is, elhiszem, a végi patientia. Nállunk is legjob orvosság az. Feruska dolgán eléggé csudálkozom, elmémmel fel sem tanálom, hogy adatot oly szerencséje ő Felségek kegyelmeségére. Valóságos, kicsiny dolognak nem tarthatni. Minthogy már ő Felsége is onnét elment, mind az Méltóságos Palatinus, úgy Méltóságos Judex Curiae1 Kegyelmednek jó urai lévén, mesterkedjék jól! Ügy hiszem, kiolvashatja magát Kegyelmed. Jó is volna hazarándulni, azután ahol job- nak ítélné az ember, oda igyekeznék telelni. Én most is azon resulutióban vagyok, ahol jobban lehet lakni, én csak ellakom. Hanem ha új gazdaságát nézné az ember Kereskényinek, s nem pusztítaná el, mert ha ot lakunk, bajoson vere- kedhetik valamire. Másik az, amint Kegyelmed írja, ot minden drágáb, kétség kívül a pínznek szűk volta miá. It olcsób az élet, még közönségesen a szép búza nem igen ment feljeb 12 máriásnáll köbli Debrecenbe. Az tengeri búzát öt s hat poltúrán mondják Szakmárt szemül vékáját, kivált, hogy a német sem veszi el abrakok, mely ily szűk üdőbe valóba olcsó. Melyre nézve most küldtem még Kordát a sidókhoz, hellyes okokért edig hozzám nem jöhetvén. Meghattam neki, Szakmárra befordulván, ha az törökökön pínzt vehetne, venne számunkra tengeri búzát ugyan felesen, mert mind аЬгакшк s kenyérnek is, mással edgyüt jó volna. Az bor mindenüt igen vékonyan termet, hanem Nagybányán mondják, hogy bő s jó is. Ahoz képest másfél köblöt egy forinton vehetni, s Váralja táján egy köblöt 3 máriáson. Ötvös Utam írja, adót pínzt 100 köbölre én számomra. Az óborral, mondja Korda, hitelbe is kínálkoznak Szakmárt, egy forinton 399. Gelénes, 1714. november 7. 172
