Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

329.

Olcsva, 1712. január 31.

(MNL OL P 398. No. 37 031. és 37 538.)

[Külső címzés más kézzel:] tekintetes, Nagyságos Károlyi Sándor Kedves Uramnak ő Kegyelmetek.

Olcsva, 31. Januam 1712.

Édes Szívem!

Mind Csobajbul, Kassárul írót leveleit, Édesem, Kegyelmednek szeretettel vettem, mellyekre edig válaszolni is kellet volna. Sőt, azon kívül is ugyan nehéz a lelk[em]nek, hogy ennyi ideig nem írtam, tudván, hogy Kegyelmed nyughatatlan afélébe,1 s nem tudja mire vélni, hogy rúllunk nem érthet. De az átkozot Dombrád[i], hihető,2 nem eset kedvére elmaradása, hírem nélkül hazament Baktárul. S Kegyelmed levelét vevén, a vármegyéknek szólló levelének párja iránt azonnal írtam neki (mivel itt, Kálóczival kerestetvén, sohol fel nem találta), de ara semmi választ nem vettem. S másodszor is írtam, az is odaveszet, mert csak Géresiékwek adtam volt. S mind ez napig is él-e, hal-e, hogy választ nem ad, nem tudom, s ara várakoztam. Ma már bizonyos embert küldtem, ha reggelre elérkezik, elküldöm. S ha nem, ugyancsak elbocsátom ezen levelemet Kegyelmed látogatására, Édes Lelkem. Adja Isten, találja fris jó egészségbe. Mi is mind fejenkínt Isten jóvoltábul egészségbe vagyu[nk].

Megvallom, az Kassárul írót levelén Kegyelmednek megszomorodtam vala, hogy a halgatás jovaltatot, s abul sokféle gondolkozásim voltak. Már mindennek békét hagyok, míg Kegyelmed újab levelét helybül nem veszem, nem nyugtat- lankodtatom az elmémet rajta.

Az jesuitákkal való dolgot bár edig is csak háttá volna rám Kegyelmed. Mind az hordók száma, s úgy az árának mivolta megvan magok ő kegyelmek pecsétje szerint. Csak Vater Madocsányi Uram marad[t] volna ot, nem volna most bajom. Az bánya[i] borokat Grabaricsra bíztam, kóstolja meg. Mihent tudósítását veszem, írok Kassára, csak igazítsa rám Kegyelmed, minthogy én forgottam benne. Bizony, én sem kívánom megszomorítani ő kegyelmeket, de nehéz az, hogy tagadják, nállam lévén pedig írások.

Az malomkövet az baktai szekéren el nem küldhettem, mert éppen tiszta veszedelem az nagy göröngyök, számtalan jegek miá járni Bereg vármegyében. Próbáltam Gelényesig, csak egy csep hó sincs itt, a nagy, kegyetlen, száraz derek vannak. Sót küldtem azért a baktai szekerektül Nagy Gábor kezébe, maga

17