Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27
(MNL OLP398. No. 37 145.) 394. Gelénes, 1714. október 21. [Külső címzés:] Az én Kedves Uramnak, Tekéntetes és Nagyságos, Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. U/entül minden jókot kívánok Kegyelmednek, Édesem! Ez elmúlt napokba Bécsbül írt kétrendbeli levelét vettem vala Kegyelmednek, Édes Szívem, melybül értem, miben legyenek az Kegyelmed dolgai. Én ezelőt sem tudtam abba más difficultast, hanem, hogy az leányágnak semmibe sem adatik, s megint, ha eladna benne a maga jószágábul, vehessenek mást érette. Elhiszem, a többit is elveszik, ha mikor deficiál a fiúág, maga magának conten- tumot tehet osztán. Csak azon kívüli akkor ne bántsa a más feleket, aki éri, ne valljon kárt. Igazán írja Kegyelmed, Szívem, amint lehet, úgy legyen, csak legyen vége már egyszer, ne keveredjék töb-töb költségbe az ember amiá is. Ügy jut eszembe, hogy Kegyelmedet tudósítottam vala Vécseiné salánki por- tiójárul. Szent-Iványi Uram már sokszor írt iránta, Vécsei levelét el is küldötte, hogy örökösön fateálná inkáb, csak lenne nagyob summa, akit ráadnánk.1 Aminthogy, jóllehet sokszor írtam ő kegyelmének, hogy nekem kétségem vagyon, ha adhatja-é örökbe, gyermeki kárával, semmi oly törvényes szükség nem kénszerítvén reá. Talán állandó sem lenne azon kívül is, azmint az Aszony ő Nagysága mondja, valamely contractusok volna az atyjafiaknak egymás közöt, mi formába lehessen eladni a jószágokot, de én csak a gyermekire nézve gondolom inkáb, hogy állandó nem leszen. Én, jóllehet mindezekrül írtam Szen/-Iványi Uramnak, de soha áltáljába való válaszát nem vettem ő kegyelmének iránta, hanem csak jovallását, s már ígirt is 800 magyar forintot, de még kétszáz volt köztök, hogy osztán örök árában fateálná. Kegyelmed azért, Szívem, tudósítson iránta. Ügy veszem észre, az Aszony nem volna idegen hozzá, de most az pínzt le nem tehetni. Ha a Palatinus maradékival2 végezhetne Kegyelmed, onnét jó volna mindjárt letenni. Ügy tapasztalom, Szívem, az Aszony állapotja sem azelőtti, pusztul, fogy mindene, nem hiszem, ezen gaz cselédei jó vége legyen a gazdálkodásának. Csak azt csudálom, hogy bele nem fárad véllek gazoskodni. Az szép szántót földjei most is vetetlen maradnak, nincs mag bele. Mégsem maradt töb cselédnek kenyérnek 8 köbölnél,3 most mentek Debrecen és hajdúváros felé búzát vásárolni. Bora négy vagyis ötödfél hordó bora let Somba s Kaszonba. 164
