Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27
Az kisaszonyok1 is úgy vannak, hogy ha más mentéjét magokra nem veszik, az házbul is alig mehetnek ki. Pál Űrfi csak a színét tudakozza, micsodás legyen. Irtóztató boldogtalanság az, mikor testi ruhája nincs az embernek. Meleg Zsigmondiak minemű levelét veszem, ím Kegyelmednek elküldöt- tem, Szívem. Császit Lakatos János, a bátyja kéri kezességen, meghattam, adják ki. Ezzel maradok Kegyelmednek, Szívem, igaz hites társa Gellényes, 9. Octobris 1714. Вarkóczy Krisztina m.p. Erős Gábor Uram dolgát újonnan is recommendálom Kegyelmednek, Edesem. 1 a Perényi-kisasszonyok 393. Gelénes, 1714. október 11. (MNL OL P 398. No. 37 144.) [Külső címzés:] Az én Kedves Uramnak, Tekéntetes és Nagyjogos, Gróf Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Poson. [Lapszéli feljegyzés:] Sz<?«/-Iványi Uram kívánságára az magunk postai cafra- gunkot elküldöttem kezébe, maga megbeszélli, ha felmegyen. Kegyelmed levelének párját is megküldvén, azt tartotta, hogy azon cafragot ígírje, az másik megmaradt. Én tudom, hogy az más dolgába ígírtetet, de Sz^wZ-Iványi Uram az elméjére adta, talán Kegyelmed dolgáért ígírtetet, s azt mondotta Imre dóig áró/, úgy mondja, az hellyébe maradhat. Irámtül minden jókot kívánok Kegyelmednek, Édes Szívem! Kegyelmed 23. és 26. Septenioris költ, leveleimre való válasszát Posonbul szeretettel vettem. Valóságos dolog, Édesem, hogy a békességes tűrés igen kíván- tatnék, s anélkül valóba bajos is, mivel nállam szűkön találtatik. Bocsássa meg az Úristen, mert hiszen akármi módon van, de Isten akaratja, s úgy kel lenni. Az is való, hogy it nem volna kitül szégyenleni, s nem is kívántam volna Kegyelmedet mindazokkal terhelni, de a szükségtül kénszerítettvén, másnak csak hiába jelenteném, hanem Kegyelmednek. S azt is tudom, hajó idején tudtára nem adom, későn jű válaszom, s azt fogja tudni Kegyelmed, semmi fogyatkozásom nincsen. Mind megpróbáltam volt már, ahova Kegyelmed bízót, ha lehetne költséget reménleni, de sohonnat nem lévén, úgy akartam ide162
