Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27

Nem kétlem, bőségesen s igazabban is érthette Kegyelmed az istentelen népnek felindult zenebonáját. Nem kevés búsulással vagyok, mert csak egymást rémítik az emberek, senkitül nincs bizonyost érteni. A kevés portékámot is féltem, a füst alat, ha odalesz. Kivált a Klárámé, kirül már írtam is Kegyelmednek. Azért, Édesem, ezen a földön való jóakaróinak írjon Kegyelmed, ha mit hal[la]nak, nekem is legyen tudtomra, s mit cselekedjem, ha a Tiszán is általmenne a lárma.

Ha még vagy kétszer Szőlősre megyek, úgy kitanulom az erkölcsöt, hogy edig való recommendatiómot is meg fogom bánni, noha újobban is írtam, de én bizony félek tülle. Hallerhez hasonló, de azt is felyül haladó, csudálatos természeti van. Nem hiszem, az attyafiság össze ne zavarodjék, mert a ratiók előtte semmit sem érnek, a magáét pedig más sem engedi.3 Eléggé búsul szegény Serédiné, hogy Kegyelmeddel nem beszélhetet. Már fel fog menni Imre Urfi, s magok részirül nagy kártul félnek.

Tudom, felmegyen Szent-lvinyi Uram, a sok árva leányokrul ne legyen feledékeny. Most Andrási György bátyám is özvegyen maradt.4

Ezek után Istennek ajánlom Kegyelmedet, Édesem, maradván Kegyelmednek igaz hites társa Вarkóczy Krisztina m.p.

Szövés-fonás dolgáról, Szívem, elvárom Kegyelmed tudósítását, amint jedzésbe tette volt magá/zűk Kegyelmed.

Ezen az úton megpróbálom a Takács Pesta kocsisságát, talán csak egyik sem vitte volna úgy végbe. Mikor olyan sok roszba nem nevekedet volna gyermekségétül fogva, jó szolga lehetne belőlle. Elég eleven ember a többi rósz útra e világon. 1

1 előtte kihúzva: Buda, Esztergom, Bátorkeszi 2 utalás a grófi rangemelés utáni fokozott tiszteletadásra 3 célzás Perényi Miklós rossz természetére 4 Különös, hogy Andrássy Györgyné Szelényi Mária haláláról csak hónapokkal később értesültek Károlyiék. Az asszony temetését ui. még 1714. február 5-én bejegyezték a krasznahorkaváraljai anyakönyvbe, s a plébániatemplomban utólag állított sírfeliraton is ez a dátum olvasható.

155