Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

lentettem, hogy kezemhez veszem. Most veszem az Aszony levelét, látom, elég keserűségei van miatta, mert a minap ot lévén, megtekintettem a Kegyelmed írásit s informatióját, s az elméjére találtam adni, hogy a szécsínyi jószágbul ki nem vethette volna az Ur, mivel úgy tudom, az örökét annak még nem vette. Hiszem, ha a kecskemétibül kivetet volna, s kedve szerint a murányi rész is odacserélődöt már, a maradt volna meg, ha csak puszta föld is, job semminél. Mert így elcsúsz-mász, semmi sem marad. Csak tagadhatatlan, keserves az Aszonywak, még én sem örülhetek rajta.8 Nem volt az Úrnak oka ara, nem lévén maradéka, az atyafi pedig, egyik oly közel való, mint másik.

Most a táboron lévén Lefelholcz Uram, nem kétlem, a minapi casus iránt bal informatiót adtak, s netalán oda fel az úrral is adattak. Most küldtem tudakozására, ha még Naményba érem, magam megyek oda, az Aszony is ot lévén.9 Akartam tudtára adni, Szívem, Kegyelmednek.

1 Perényi Mihály 2 itt egy szót nem sikerült teljesen kibetűzni, illetve értelmezni 3 azaz: a futamidőre 4 Esterházy Pálhoz 5 értsd: legalább annyi bort szeretne eladni, amennyi fedezné a még várható, szőlészettel-borászattal kapcsolatos kiadásokat 6 értsd: az elfogyasztott élelem nem mehetett el vendéglátásra, mind a cselédség emésztette fel 7 a következő, hely és dátum nélküli, 37 489. sz. levéltöredéket tartalma alapján soroltam ehhez a levélhez 8 értsd: anyja után maga Barkóczy Krisztina is igényt tartott volna azokra a Koháry-javakra, amelyeket Koháry István most elvont a nővérétől 9 LöfFelholczné

385.

Debrecen, 1712. október 25.

(MNL OL P 398. No. 37 094.)

Irámtül minden jókot kívánok Kegyelmednek, Édes Szívem!

Bécsbül 15. Octobris írót levelét Kegyelmednek, Édesem, vettem. Megvallom, már nem vigasztalás nekem a Kegyelmed levelei, hanem újab bánat, mert letettem vala Kegyelmed várásáról, Édesem, s igyekeztem volna aszerint rendelni boldogtalan állapotomat. Új ab leveleire nézve pedig reménleni kezdtem vala Kegyelmedül való szembelételemet, ha csak kevés ideig is. Mostani levelébül azon reménségem is elmetszetet. Csak elhiszem, Édesem, az én vigasztalásomra [ír] olykor Kegyelmed, de nekem bizony még nagyob bánatot szerez abban való megcsalatkozásom. Tudom én azt, Szívem, ha lehetne, Pálfi Ur am társasága nélkül is eljűne.

De ha már az Xdristen ezen ítéletivel látogat is, el kel szen[vedni]. Csak itten való dolgait vegye elméjére, az Istenért kérem. Ha módom volna benne, én ma147