Kujbusné Mecsei Éva - Mykhailo Mishuk (szerk.): Bereg vármegye pecsétjei - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 47. (Nyíregyháza, 2017)
Az ország északkeleti részén fekvő, hatalmas erdőségekben bővelkedő Bereg Ugocsához hasonlóan a „szent királyok” vadászó erdeje volt.1 * Az erdőispánság élén királyi gondnok állt, ill. ispán kormányozta, aki alá tartoztak az erdőóvók. A beregi ispánt, az erdőuradalom gondnokát először a 13. század első felében keletkezett források említik.“ A tatárjárás során elpusztult a borsovai vár várnépével együtt. A megyévé alakult beregi erdőispánság ígv magába olvasztotta Borsova megye EK-і részét. Ebben az időszakban a beregi provinciaként említett országrészt már az 1247-ben Lompert (Bereg) szász község részére kiadott kiváltságlevélben „Comitatus de Bereg’’-пек nevezik.3 A megye központja a beregi vár, majd Munkács, ill. a 14. századtól Beregszász lett, itt tartották a megyegyűléseket is. A megye erdős, folyóvölgyekkel szabdalt hegyvidékén és a lapályos, megtelepedésre inkább alkalmas síkvidéki részén a tatárjárás alatt elpusztult falvak több hullámban települtek újjá. A nagyobb, később várossá vált települések a Latorca folyó völgyében futó, Vereckei-hágón keresztülfutó kereskedelmi és hadiutak mentén jöttek létre. Az egri püspökség területén lévő megyének 1299-ben ispánja mellett már 4 szolgabírája,4 valamint 12 esküdtje volt. A sokszor országos méltóságot, több megyei ispánságot is viselő ispán általában nem lakott a megyében, így a feladatait helyettese, a viceispán látta el. Az alispán és a szolgabírák igazságszolgáltatási tevékenysége során a 14. században megindult az írásbeliség, ennek számos emléke maradt fennd Az iratok hitelesítésére a kor szokásainak megfelelően a négy járás szolgabírájának és az alispánnak a pecsétjét használták. A hivatalt viselőkről először 1314-ben történik említés. 1313-ben a hűtlenségbe esett Borsa Kopasz nádor birtokát Károly Róbert király Tamás beregi és ugocsai ispánnak adta. Egy 1334. évi határperben is említik Tamás beregi alispánt és négy bírótársát. 1367- ben a Dédán kiállított okmányában pedig Bereg vármegye négy szolgabírája arról tett bizonyságot, hogy Bogama fia János mester a beregi alispán. A beregi szolgabírókról és Az egri püspökség 1271. évi privilégiuma szerint. Lásd Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1963. (a továbbiakban Györffy, 1963.) 522. A leleszi monostor 1214. évi alapítólevele „pontosan keltezve megnevezi Bereg, egykor Borsova megye ispánját”. Lásd Érszegi Géza: A leleszi monostor alapítóleveléről (1214). Hivatkozik Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. Budapest, 1880. 191-200. munkájára. In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 16. Szerk. Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2003. http://www.szabarchiv.Lu/drupal/sites/default/files/15-30.pdf 2016. március 2.; Sebestyén Zsolt: Bereg megye helységneveinek etimológiai szótára. Nyíregyháza, 2010. http://mek.oszk. hu/11600/11640/11640.pdf 2016. március 2. Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája, I—III. Ungvár, 1881. (hasonmás kiadás: Budapest, 2011.), I. kötet (a továbbiakban Lehoczky, 1881.) 123. Györffy, 1963. 523. Az ítéletekről a nótárius okleveleket állított ki. 7 Bereg vármegye pecsétjei
