Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm magukat a lövedékeket is látjuk az utolsó pillanatban. Ezek detonációi rettenetes erősek. Sprengstückjei zúgva repülnek a levegőben, s egészen állásainkig csapódnak (mi, a balszárny a 14-es szekcióban vagyunk). Egyik emberem meg is sebesül ilyen módon. Neki már jó, ő Skrbina felé sturmol [„rohamoz”]. Pontban háromnegyed kilenckor indulunk, bár tüzérségünk kilenc óráig az első állásokat lövi. Már túl vagyunk fele útján, amikor észrevesszük, hogy tüzérségünk hátrább teszi a tüzet. Ideje is volt, mert már kezdett veszélyes lenni ránk nézve is. Az ellenséges részről még egyetlen lövés nem esett és már 40-50 lépésre vagyunk állásaiktól. Visszanézünk, látjuk, hogy a szomszéd század nem tartotta be a pontos indulási időt, ezért még a völgyben van, megrekedt az ellenség már induló zárótüzében. Sok időnk nincs az elmélkedésre, egy utolsó lökés és benn vagyunk az ellenséges állásokban. Állások? Dehogy, romhalmaz az egész. Tüzérségünk jól dolgozott. A legmélyebb kavernák is leszakítva, belőlük a haldoklók hörgése és segélykiáltása hallik. Most azonban nincs időnk velük törődni, be kell rendezkedni a rövidesen várható ellentámadásra. Tényleg, pár perc múlva - a híradások szerint balról és jobbról - hatalmas tömegek indulnak felénk. Bakáink lőnek és kézigránátot dobnak. De egyszerre az egész fronton felhangzik a kétségbeesett kiáltás:- Nincs több muníció! - Pedig már itt az ellenség!- Gépfegyver hol van? Kézigránát, muníció merre van? - kiáltja Némethy főhadnagy. Bár ordonánc fut jobbra, balra, mindenfelől egy a válasz:-Nincs ott, nem jött fel! Rakéta sincs, hogy legalább tüzérségi tüzet kérjünk. Erre Némethy főhadnagy elrendeli a visszavonulást. Ury zászlós szakasza középről, Domjáné a jobb szárnyról, az enyém, ami tartalék volt a közép mögött, visszaindul. Majort nekem kellene értesítenem a balszámyon, de már ott a szélső embereket elfogták. A többi, ki merre lát, értesítésem nélkül is menekül. Sajnos, a szakasz legnagyobb részét elfogták és néhá- nyan menekülés közben elestek. Itt esett el Szendrey Jóska is, mint önkéntes káplár. Én teljes erővel futok a század után, elérem a tábori őrsvonalat. Innen még árokban futok tovább, nemsokára beérek a 13. szakaszba. Itt igyekszem tovább, egyszer azonban egy gránát pontosan mellettem robban, s betemet. Szerencse, hogy pár bakám és legényem utánam rohanva látják, azonnal kiásnak és bevisznek egy kavemá- ba. Itt beszélek össze-vissza, míg lassanként megnyugszom. Kétségbeesve veszem észre, hogy nem tudok beszélni, nyelvem nem engedelmeskedik, csak dadogni tudok. A hátam is rettenetesen fáj. Nem tudom mitől: a ráhullott méteres kőtörmeléktől, 81
