Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm Böjthe egy kicsit szuszogott, hogy így becsaptuk, de jó képet vágott a dologhoz, s pár napig jóban is voltunk. De újra kiújult az ellenségeskedés. Apró-cseprő dolgokon múlt pedig a dolog. Ha ő hagyta volna, hogy mi egy kicsit kijátsszuk magunkat - hiszen kötelességünket mindig elvégeztük - mi lassan egész rendes emberek lettünk volna, de ő kötölőzködött, mi meg nem hagytuk magunkat. Sokszor napokig csak szolgálatilag érintkeztünk. Hiába próbált beszélgetést kezdeni, ilyenkor „igen-nem” volt az összes beszélgetésünk, a tiszti étkezde sokszor úgy nézett ki, mint egy siralomház, míg ő ott volt, annál hangosabb lett távozása után. Mindenfélét kitalált bosszantásunkra. Egyszer kétnapos gyakorlatot tartott és este (a második napon) bevonulás után az étkezdében kissé gúnyosan megjegyezte:- Remélem, most nem fognak lumpolni az urak! Mi persze csak azért is maradtunk és reggel az étkezdéből vonultunk ki gyakorlatra. Egyikünk előtt meg is jegyezte:- Ez már mégis csak sok! Az meglepetéssel válaszolta:- Miért? Hiszen csak az előző estét pótoltuk. Mint egy fúria hajtott bennünket egész délelőtt és egész délután. Este a tiszti étkezdéből távozni akart, amikor Kovách Gyula megkérdezte:- Nem volna kedve a százados úrnak egy kicsit kártyázni? Nem maradunk soká, legfeljebb éjfél után két óráig. Kurta „nem”-mel válaszolt, s elrohant. Mi is persze, rögtön mentünk lefeküdni. Ez így ment állandóan. Kibékültünk, összevesztünk, s aztán újra elölről. Egyszer nekem is volt vele egy kis konfliktusom. Február elsejével hadnagy lettem, s egy ízben én vezettem ki gyakorlatra a századot. O kiadta a parancsot, hogy fél 11-kor várjam őt az egyik cserjésben, a „Wald”56 szó „a” betűjében. Én szabályosan kiléptem a helyet, s az „a” betűben, egy meglehetősen bozótos helyen egy dolinát találtam. Ebben telepedtünk le. Hogy meg ne lephessen bennünket, posztokat állítottam fel, de kiadtam nekik a rendelkezést, hogy el ne árulják magukat - gondoltam, ha én megkerestem az „a” betűt, keresse meg ő is. Egyszer csakugyan jött. Ott kiszállt, tőlünk 150-200 lépésre, és mert nem látott senkit, dühösen hazament. Egy óra múlva én is utána mentem a századdal. Hazaérve jelentettem, hogy mostanig vártunk, de, hogy nem jött, bevonultunk. Mint veszett eb rohant nekem: 56 A szó jelentése: erdő. Ez a kifejezés a katonai térképen szerepelt, az „a” betű által jelölt, lefedett területet kellett megtalálni. 69
